Mika – The Origin Of Love | Album kritika

Borító

A platinalemezes popsztár Mika visszatért a „The Origin of love” című harmadik nagylemezével, amit a brit Island Records adott ki szeptember 16-án.

Ritkán mondhatja el az ember egy lemezről, hogy minden szám jó rajta és továbbkapcsolás nélkül végighallgatható. Ez az album pont ilyen egészen a 13. számig. Ugyanis a következő daltól franciául is elénekli mindazt, amit már korábban angolul megtett, ami csak annak lehet érdekes, aki kicsit is érti a nyelvet, mert amúgy az egész érthetetlen karattyolásnak tűnik és semmi élvezetet nem nyújt miután már meghallgattuk az angol változatot. Másik érdekes dolog hogy szintén a korábban elhangzott slágereket kis csavarral megismétlik – de minek? Mentségére legyen szólva az album dupla lemezes lett, így akit ezek az extrák nem érdekelnek elég, ha az elsőt teszi be a lejátszóba.

A nagylemez kiadása előtt, már kaphattunk egy kis ízelítőt, hiszen a Pharrell Williamsszel közösen írt és felénekelt kislemez a Celebrate már korábban megjelent. Egyébként a kislemezhez hasonló számok sora található az egész albumon: csupa bolondos szám a szerelemről és a toleranciáról. Valahányszor hallgatni kezdem, megmosolyogtat a szöveg fordulata és azon veszem észre magam, hogy utazás közbe magamban nevetgélek, vajon hogy jutnak ilyenek az eszébe?„Emily, I love you, an do know you do too You never make no sense, screaming at me in French: Pourquoi tu gâches ta vie?

Külön figyelmet érdemel a nyitó szám az Origin of love, bár kicsit hosszú, a ritmus és rímekbe írt szöveg viszi előre a dalt, és teljesen ráhangol a következő számokra. Személyes kedvencem a Stardust, amit az elkövetkező időkben a rádiók is biztosan felkapnak, a pörgős ritmusa és a fülbemászó electro pop dallama miatt.

Összességében a The Origin of Love, kicsit visszafogottabb a korábbi albumoknál, ahogy az eddig megjelent klipekből is hiányolom kicsit az ugri-bugri énekest, de ez nem jelenti azt, hogy ez az album nem érdemel legalább annyi figyelmet. A dalok lendületesek, jókedvűek, fülbemászóak, vicces szövegekkel megírtak és nyáridézőek, de legfőképp talpalávalók. Miközben hallgatom, folyton arra gondolok, milyen jó is lenne, ha senki sem lenne az utcán, hogy táncra perdüljek és lejtsek egy hamisítatlan Mika féle „We are golden” táncot. A számokat pörgetve az is eszembe jut, bárcsak újra nyár lenne, és hogy mennyire jó lesz fesztiválozni, szerelmesnek lenni, élvezni a napsütést és az életet.

Mika

Mihez ajánlott az album?

Ébredéshez, reggeli készülődéhez, utazáshoz, megörüléshez, sportoláshoz, teregetéshez, fűnyíráshoz, unaloműzéshez – ezeket leteszteltem – és hogy kinek, kicsiknek. nagyoknak, lányoknak, fiúknak, boldognak, boldogtalannak és annak, aki eddig is szerette Mikát és annak is aki eddig utálta.

Már csak egy kérdésem maradt: vajon miért ennyire béna az albumborító és üt el az egész lemeztől?