Figyelés – megértés – találkozás: Tünet Együttes: Közhely

Találkozások, rigolyák, közhelyek, előítéletek kavalkádját ígéri a Tünet Együttes új, Közhely című előadása, és a felismerés ismerősségét, hogy nem vagyunk olyan különlegesek,  mint hisszük: ez talán mellbevágó néha,  de nem okvetlenül baj.

A próbafolyamat egy része a próbateremben, a másik része olyan közösségi élménnyel felérő köztereken zajlott, mint például a Moszkva tér. (Széll Kálmán. Ez is egy közös élmény.) Az alkotók alaposan megfigyelték a tereket, az ott megforduló embereket. Az előadás egypercnyi köztéri szemlélődés megnyújtott, magunkra vonatkoztatott olvasata. Az öt szereplő személyes története úgy mixelődik össze a járókelők történeteivel, ahogyan a hangsávok keverednek a diszkóban. Vagy a különböző füstök és színek.

Az előadás a közhelyen túli közös helyet keresi, hogy a belülről-belülre figyeléssel, a saját történetünkön keresztül hogyan lehet közelebb kerülni egy másik ember megértéséhez.  Az alkotók mindezt táncos és szöveges formában, humorral és öniróniával, egyszerre hiperrealista és absztrakt stílusban fogalmazzák meg, élőben kevert zenével, DJ közreműködésével, és mint a jófajta slágermixben, amiben minden szám ismerős, a néző könnyen megtalálhatja magát egy-egy mozdulatban vagy gesztusban. Közhelyesen felháborító, hogy nem vagyunk olyan nagyon különbözőek. De tényleg lehet, hogy hasonlítunk másokra? A minden közhelyes azt jelenti, hogy minden közönyös?

A Nem emlékszem, hogy így neveltek volna folytatásaként Ardai Petra (Space Színház) és a Tünet Együttes magukat nem kímélve folytatják az egyén és a közösség kapcsolatának feltérképezését.
Rendező: Ardai Petra
Koreográfus-asszisztens: Hód Adrienn
Előadók-alkotótársak: Cuhorka Emese, Gőz István, Valencia James, Szabó Réka, Szász Dániel, Varga Vince
Zene, hang, zörej: Varga Vince

Bemutató: 2013. november 29-30., Trafó

Comments are closed.