KultComics: Polgárháború

2006 és 2007 futott a Marvel kiadó elmúlt évtizedének egyik legismertebb és legnagyobb hatású (és sokak szerint az utolsó értékelhető, a 2012-es Marvel NOW! címet viselő teljes rebo0t előtt) crossover event-je, a Polgárháború. A történet a 7 részes fő sorozaton kívül, szinte az összes akkori Marvel címben kapott kiegészítő sztorikat, így összesen kb.: 100 füzetben zajlott le az esemény. Persze nyilván nem kell mindegyiket ismerni, hiszen ezek közül sok érdemben nem add hozzá semmit a történethez és inkább csak marketing céllal adták ki őket. Aki átfogó képet szeretne kapni a polgárháború történéseiről annak bőven elég elolvasni a hazánkban 2011 és 2012-ben megjelent történeteket. Első képregényes témájú cikkemben ezeket a füzeteket/köteteket mutatom be spoilermentesen.

Na, de miről is szól ez az egész?

Az amerikai kormány egy új Szuperhumán regisztrációs törvény elfogadásán dolgozik, aminek célja nyilvántartásba venni az USA területén operáló összes szuper-ember valós személyazonosságát. Tony Stark kezdetben próbálja meggyőzni a politikusokat, hogy vessék el az ötletet, azonban amikor egy amatőr szuperhős csapat felelőtlensége több száz ártatlan ember és egy teljes iskola gyerekeinek az életébe kerül, az emberek teljesen elvesztik a szuperhősök iránt táplált hitüket és bizalmukat. Így pedig Stark is kénytelen belátni, hogy nem mehetnek tovább úgy a dolgok, mint eddig és támogatni kezdi a törvényt.  Viszont nem minden hős akarja regisztráltatni magát, ők Amerika Kapitány vezetésével illegalitásba vonulnak és hajlandóak felvenni a harcot a regisztráció párti szuperhősökkel (akiknek feladata elkapni és letartoztatni a szakadárokat), a S..H.I.E.L.D-del és magával az amerikai kormánnyal is.

Civil War 1-7. írta: Mark Millar rajz: Steve McNiven

 A főtörténetet taglaló 7 részes minisorozat. Mondhatni ez lenne a történések lényege, minden más csak kiegészítőként szolgálna és, hát a főesemények valóban itt kapnak helyett viszont a történetben rejlő lehetőségeket más kapcsolódó  sorozatok és kiegészítő füzetek írói sokkal jobban kitudták használni, mint Millar.  Őt a karakterek belső vívódásánál, kételyeinél sokkal jobban érdekli az, ahogy Vasember, Amerika kapitány és társaik rommá verik egymást. Persze, azt is meg kell jegyezni, hogy eleve nem volt könnyű dolga, hiszen a történet idején a Marvel univerzumban megszámlálhatatlanul sok hős él, akik mindegyikére kihat ez a történet. Ezt pedig 7 részben nem igazán lehet minden részleteiben elmesélni. Érezhető is néha egy kis sietség a történeten és a karakterek motivációinak bemutatása sem olyan mély, mint lehetne (mivel nagyon sok hős szerepel, a Marvel világban járatlanabb olvasók számára néhol kissé kaotikusan hathat a sztori). Azonban annak ellenére, hogy a történetnek nem sikerült élnie minden kínálkozó potenciállal, nem is nevezném kifejezetten rossznak, inkább csak átlagosnak. Hiszen akit csupán a sztori hős-hős elleni harcai izgatnak az garantáltan nem fog csalódni, a cselekmény izgalmas és egy oldal erejéig sem fullad unalomba. Sőt vannak kifejezetten emlékezetes, érdekes részei is a történetnek. Ezek főleg azok a részek amikor azokkal a hősökkel foglalkozik, akik egyik csapathoz sem csatlakoztak (pl.: X-men, Dr. Strange). A személyes kedvenc részem például a Megtorló rövid szereplése, aki hiába segítene Amerika Kapitány lázadóinak, ott nem látják szívesen, viszont muszáj elfogadniuk a segítségét. Mint fentebb írtam, a füzetekben főleg az akció dominál, arra pedig nem lehet egy rossz szava sem a szuperhős rajongó olvasónak. Steve McNiven rajzai lényűgőzek, bár néhol enyhén túlzsúfoltak, de erről a sztori jellege tehet. Különösen a két csapat, egy elhagyott gyártelepen történő első, már-már apokaliptikus hangulatú összecsapása felejthetetlen. Ráadásul meg merték lépni azt, amit mainstream képregényekben ritkán lépnek meg véglegesen (legalább is eddig) megöltek egy viszonylag ismert szuperhőst, aminek hatása azért ad egy kis mélységet is az eseményeknek.  Összességében egy ambiciózus, szórakoztató esemény, ami azonban inkább a Marvel világra gyakorolt hatása miatt vált maradandóvá, mint sem a saját érdemei miatt. 3/5

Magyar megjelenés: Polgárháború – A Háború Kezdete és Polgár Háború – A Háború Vége kötetekben 2011-ben a Kingpin kiadó jóvoltából

The Amazing Spiderman 529-538 írta: Michael J. Straczynski rajzolta: Ron Garney

Amerika Kapitány és Vasember mellett, az esemény legfontosabb szereplője Peter Parker, azaz Pókember volt. A fő mini sorozat mellett a Pókembert a középpontba állító részek a legfontosabbak. Sőt, valójában ezek adják a történet sava-borsát. Straczynski sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a karakterekre és az egymás közötti viszonyaikra, mint Millar. Bár akció ezekben a füzetekben is akad szép számmal, itt – helyesen – nem ez kerül a narratíva középpontjába, hanem Peter folyamatos kétségei és vívódása (hiszen mélységesen tiszteli a Kapitányt, Vasembernek viszont nagyon sokkal tartozik) a két oldal között. Pókember eleve egy könnyen azonosulható karakter a legtöbb képregény olvasó számára, így nem csoda, hogy az eseményeket az ő szemszögén keresztül sokkal hatásosabban bemutathatóbbak, mint egy külső nézőpontból. A sorozatban nem csak Pókember, de Amerika Kapitány és Vasember érveit, nézőpontjait is sokkal behatóbban ismerjük meg, mint a fősztori során. Annak ellenére, hogy ez egy komolyabb történet (a lezárása is igen drámai és meglepő), amiben Pókember addigi élete egyik legnagyobb dilemmájával szembesül (kiálljon-e a nyilvánosság elé? hogy fog ez hatni a szeretteire? ha rossz a törvény akkor is be kell tartani?), szerencsére  nem kell hanyagolnunk a rá jellemző humort és laza beszólásokat sem. Bár Garney rajzai semmi kiemelkedőt vagy igazán egyedi megoldást nem mutatnak, így is kifejezetten szépek és igazán komoly kritikával nem illethetjük őket. Straczynski olyan jól ért a karakterábrázoláshoz mint Millar a megalomán pusztításhoz, így a két sorozat igazán jól kiegészítik egymást, de a teljes élvezethez erősen ajánlott egyszerre olvasni őket, hisz sok az olyan lényeges esemény, ami csak az egyik sorozatban kap helyett.   4/5

Magyar megjelenés: A Csodálatos Pókember 2011/1-2 (Semic kiadó) és a Hihetetlen Pókember 2012/1-3 (Kingpin kiadó)

Végezetül pedig néhány szót ejtenék a magyar kiadások minőségéről: A két Csodálatos Pókember füzet – amik a Semic kiadó végnapjai során kerültek kiadásra – minőségeik hagynak némi kívánnivalót maguk után, néhol kifejezetten homályos/szellemképes a nyomtatás. Ezzel szemben azonban a Kingpin füzeteinek és köteteinek minőségére egy rossz szavunk sem lehet, vastag fényes papírra van nyomtatva ami igen strapabíró és szép is. Illetve a kiadó gondolt a laikus olvasókra is, ezért több oldalnyi magyarázó, karakterbemutató jegyzetet rakott a kiadványokban, ami jelentősen megkönnyíti az egyszeri olvasó dolgát. Összességében nekem mindenképp kellemes élmény volt elolvasni a sztorit, azonban itt még nincs vége a történetnek, ugyanis ezek mellett itthon is megjelent néhány különálló, kiegészítő történetet az eseményhez, ezekkel következő cikkemben foglalkozom.