A hűség önmagunkhoz – Őrült Nők Ketrece bemutató az Átriumban

   Aki látta már a Cabaret vagy Chicago című musicalt színpadon, az tudja, mire számíthat, ha beül Alföldi Róbert legújabb rendezésére az Átrium Film-színházban. Az eldugott nightclubbokban, a füstös kis kocsmákban, ott, ahová nem térünk be, ha nem tudjuk, mit akarunk, bármivel szembekerülhetünk. Alföldi darabjában jelen esetben önmagunkkal.

10556370_686286071418624_1067967915995384537_n

Fotó: Csányi Mónika; szereplők: Hegyi Dávid, Tóth Mihály, Szelle Marcell

A Jean Poiret színdarabja alapján készült előadásban egy tranvesztita mulató, az Őrült Nők Ketrecének történetét ismerhetjük meg. George, a tulajdonos kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy egyetlen fia, Jean-Michel házasodni készül, ám egy olyan lánnyal, akinek családja, elsősorban politikus családfője közel sem tolerálja az olyan életvitelt, amelyet George-ék képviselnek. Hogy mégis elfogadtassa fia családi hátterét, igyekszik álcázni saját beállítottságát és élettársáét is – a mulató sztárja, Albin azonban nem veszi jó néven, hogy másnak kell kiadniuk magukat. Ekkor borul minden: azt pedig, akik odalent mélyen vagyunk, nem lehet elnyomni.

A történet, a zene és a színészek erejével, a legvégéig képes fenntartani az érdeklődést, így fel sem tűnik, hogy három órán keresztül ülünk a nézőtéren. Míg a kevés díszlet ellenére is, de megelevenedik a mulató sajátos intim közege Jerry Herman zenéjével és Gergye Krisztián koreográfiáival, no meg a jelmezekkel és maszkokkal. A díszlet hasonlatos ahhoz, amelyet tavaly az István a királyban láthattunk: nem véletlen, ez is Menczel Róbert munkája.

994438_686285764751988_1551492591869369840_n

Fotó: Dudás Ernő; szereplők: Nagy Dániel Viktor, Fehér Tibor

 

Az Őrült Nők dívája kétségkívül Albin, azaz Zaza, akit Stohl András alakít. A színész kiemelkedő alakítást nyújt szerepében, ugyanakkor párban is, Hevér Gáborral. Albin a mulató, ugyanakkor az önazonosulás koronázatlan királynője. Képtelen elviselni, hogy társadalmi elvárások miatt másnak kell mutatnia magát, mint amilyen. Neki az a más, ami a másik családnak természetes, nekik pedig az számít másnak, ami neki természetes. Stohlnak nemcsak prózai formában kellett megfelelnie: dalai előadása közben válik világossá a karakter üzenete. Stohl szemérmetlenül elegáns a díva szerepében, megbízható, és most már biztos, hogy nemcsak akkor, amikor férfit kell alakítania…

Hevér Gábor alakítja George-ot, a kevésbé hivalkodó férfit és egyben apát is, aki meg akar felelni az elvárásoknak, és természetes mintát akar mutatni fia választottjának családja felé. Tanácstalan, mikor az élet választás elé kényszeríti. Józan László fergetegeset alakít Jacob szerepében, amelyet később lekettőzve fog játszani Fehér Tiborral. A Színművészeti Egyetemen idén végzett Fehér Balázs Benő, és rögtön meg is találta őt Jean Michel szerepe, melyben sikerült meggyőznie minket. Mellettük még többek között a harsány Jacqueline szerepében Parti Nóra és a bájos Anne-ként Csobot Adélt láthatjuk.

10542005_686285631418668_1510898372079177647_n

Fotó: Dudás Ernő; szereplők: Stohl András, Hevér Gábor

 

A darab igyekszik behatóan megvizsgálni a kitűzött kérdéskört. A megragadó dallamok és színes jelmezek között igyekszik reflektálni, néha túl hangsúlyosan, néha kevésbé, megtartani az egyensúlyt azon a nehezen megítélhető vonalon, hogy az is jól érezze magát, aki szórakozni jött, de az is, aki mélyebben kívánja tanulmányozni a darab üzenetét. Mégis, ez a fajta reflektálás a színház tulajdonsága, nem pedig célja kellett volna, hogy legyen. Az előadás nagy volumenű és kétségtelenül magával ragad abban a pillanatban, hogy felgördül a függöny, de ez nem változott volna akkor sem, ha más a szövegkönyv…

Mindazonáltal Alföldi kezében az eredmény szenvedélyes, és mint mindig, tanító jellegű. Egy kisebb közösség mindennapjaiban bújtatja el a problémákat, és sorsukon keresztül ismét találhatunk megoldásokat. Önazonosulásról, barátságról, szeretetről hallunk és tanulunk. Igen, egy homoszexuális pár szemüvegén keresztül, egy transzvesztitabár falai közt. Hogy mi ebben a különös? Az, hogy nincs benne semmi különös. Attól kezdve, hogy leülünk, és onnantól fogva, hogy felállunk az előadás végén. Az Őrült Nők lehet provokatív vagy éppen megindító, de hűséget tanít önmagunkhoz, és ennél kevés fontosabb dolog van az életben.

Comments are closed.