Farkastörvény vs. bürokrácia | Világok között kritika

Az osztrák származású Feo Aladag a hetedik művészet berkeiben ugyan színészként ismertebb (Lucy, Meine schöne Bescherung), de a 2010-ben Az idegennel a rendezésbe is belekóstolt, sőt, az év felfedezettjeként Európai Filmdíjra is jelölték érte. A film egy török származású asszonyról szól, aki kisfiával az oldalán Németországba menekül boldogtalan házasságából, hogy ott újrakezdje életét. A nőnek azonban nem csak az idegen közegbe való beilleszkedés nehézségeivel, hanem családja patriarchális értékrendjével is meg kell küzdenie. A rendezőnő második filmje, a Világok között közel azonos tematikát dolgoz fel – ám ezúttal férfi oldalon.

afgha_04

A Világok között a Bőrnyakúakhoz (Irak) és az 5 nap háborúhoz (orosz-grúz konfliktus) hasonlóan egy kortárs háborús övezetbe helyezi történetét. Jesper (Ronald Zehrfeld) a német hadsereg tisztje Afganisztánba utazik egységével, hogy egy félreeső faluban a helyiek és a megszálló törzsi milícia közt tartsa fenn a törékeny egyensúlyt. A kulturális és nyelvi akadályok áthidalására egy fiatal, Tarik nevezetű tolmácsot (Mohsin Ahmady) kap maga mellé. A fiú azonban a német katonákhoz hasonlóan fenyegetett helyzetben van, mivel az „ellenség” segítése miatt árulónak kiáltják ki. Amikor Tarik húga veszélybe kerül, Jespernek döntenie kell, hogy felettesei, vagy saját lelkiismeretének parancsát követi-e.

ZWISCHEN-WELTEN-11

Bár Aladag második filmjének cselekménye igen kiszámítható fordulatokra épít, élvezhetősége (már amennyire helytálló ez a szó egy ilyen komoly téma esetében) végig megmarad. Az infrás éjszakai felvételek és a kézikamerás jelenetek keltette dokumentarista stílus sokat dob a színészi játék modorossága miatt élettelenné vált dialógusok, és így a film hitelességén. A mérnöki pontossággal kiépített suspense-nek köszönhetően pedig egy-egy csata kirobbanásánál a néző gyomra is legalább olyan intenzitással rándul össze, mintha mellette is akna robbanna, vagy golyók záporoznának.

b640x600

Ám a Világok között tényleges érdeme – ahogy az már a rendezőnő első filmjében is fellelhető volt – a két kultúra (német-afgán), illetve annak bemutatásában rejlik, hogy miként található meg az egymástól radikálisan különböző világok között az átjárás egy olyan kritikus helyzetben, mint a háború. Ebből a szempontból a két (noha kissé sablonos) kulcs- és kompkarakter a filmben egyértelműen az afgán – számtalan nyelvet beszélő, művelt és érzékeny – Tarik (akinek ráadásul a húga egyetemre jár, ami nőként korántsem megszokott és elfogadott), illetve a német hidegvérűséget az emberség javára felülíró Jesper. Kettejük „kulturális hídépítésében” a vad dél farkastörvénye és a rideg észak bürokráciája feszül egymásnak, bemutatván azt, hogy egy indulatoktól fűtött helyzetben egyik sem lehet kizárólagos. Külön kiemelendő ebből a szempontból a szögesdróton fennakadt tehén körüli vita, melyben mérlegre kerül az, hogy mi az érték a fejlett nyugat és az általa lenézett afgán lakosság számára.

Feo Aladag második rendezése érdemes egy mozijegy kiváltására, különösen azoknak, akik szeretik a háborús filmeket és a kultúrák különbségéből fakadó konfliktusok ábrázolását, illetve élvezik a több nyelven megszólaló alkotásokat (a Világok között-ben németül, angolul és afgán perzsául beszélnek).

vilagok kozott ertekeles