Horror Hónap: A vesszőből font ember

Nincs október horror maraton nélkül. Elsőnek rögtön az egyik legismertebb angol (folk-)horror filmet vettük górcső alá. Sajnos hiába tartják a műfaj legnagyobb klasszikusai között számon, nálunk még ma is alig ismerik Robin Hardy 1973-as rendezését, a Vesszőből font ember-t. 

Egy fiatal lány eltűnik Summerisle szigetén, az ügy kivizsgálására a mélyen katolikus Howie őrmestert küldik. A felügyelő meglepve tapasztalja, hogy a szigeten egy ősi, természeti vallásban hívő pogány közösség él, akik még csak nem is hallottak az elveszett lányról.

Bár a cikk többi részében sem fogok spoilerezni, azért mindenképpen megjegyezném, hogy ezt a filmet úgy a leghatásosabb megnézni, ha az ember semmit sem tud róla.

A filmet sokan, sok helyen a legjobb angol horrorként tartják számon (A Cinefantastique kritikusa egyenesen a horror Aranypolgárának nevezte). Habár az alkotás mindenképpen megérdemli az ilyes fajta dicséreteket, le kell szögeznem, hogy a Veszőből font ember messze nem olyan értelemben horror, ahogy azt a mai nézők többsége gondolná. Hiszen nincsen benne öt percenként egy jump scare és nem is nevezhető igazán erőszakos, véres filmnek.

A dramaturgiáját tekintve sokkal inkább a thriller jelző illik rá. Főhősünk egy számára idegen és furcsa környezetben nyomoz, ahogy pedig szépen lassan összeállnak a kirakós darabkái, úgy nő folyamatosan a feszültség is, hogy aztán minden idők egyik legnyugtalanítóbb befejezésében csúcsosodjon ki. Ez a finálé pedig olyan húsba markolóan rettenetes, hogy ha az nem horror, akkor semmi sem.

Ám a Vesszőből font ember sokkal több, mint pusztán egy kiválóan összerakott nyomozós thriller. Az alapkonfliktus számos nézőpontból értelmezhető. Az egyik legkézenfekvőbb, ha a 70-es évek parabolájaként tekintünk rá. Ahol a mélyen katolikus rendőr a többségi, míg a pogány közösség az ellenkultúra képviselői. A film remekül mutatja be, hogy ha meggyőződések kerülnek szembe egymással, az emberek általában kísérletet sem tesznek a másik fél nézőpontjának megértésére (pedig a film elején a pogány közösség még idillinek is nevezhető, Howie őrmester viszont élből utasítja el). Mindenki csak a saját igazát szajkózza.

Ebből pedig egyenesen következik a film másik főbb tematikája: A fanatizmus. A fanatikus nem feltétlenül gonosz, sőt éppen ellenkezőleg, meg van győződve arról, hogy amit tesz az a helyes, az az egyetlen igaz megoldás. Mivel az ilyen ember birtokában van az „igazságnak” így észérvekkel nem meggyőzhető, és képes bármire, hogy „szent célját” elérje. Az a tudat pedig végtelenül nyugtalanító, hogy az ember mennyire befolyásolható, és hogy a legtöbbünk mélyén ott lakozik a vére szomjazó ösztönlény, amit csak a civilizációs kereteink tartanak kordában. Azonban az emberiség sokáig élt ezen a morális és erkölcsi keretek nélkül (és még mindig léteznek ilyen közösségek). Ha pedig a barbarizmust újra legitimálja egy karizmatikus vezető vagy egy megváltást ígérő vallás, akkor rengetegen a legnagyobb örömmel fogják elszakítani a „civilizáció béklyóit”. Ez pedig félelmetesebb, mint ezernyi vámpír és farkasember.

Bár a film nem éppen könnyed témákkal dolgozik, érdekes módon humorból sincs benne hiány. Persze senki se számítson harsány nevetésekre, de a főszereplő „partra vetett hal” státuszából fakadóan van pár megmosolyogtató jelenet.

Ezen felül a Vesszőből font ember az egyik legegyedibb hangulatú film, amit valaha láttam. Meglepően sok – Paul Giovanni – dal kapott helyett a filmben, melyek alatt szemtanúi lehetünk a különféle pogány rítusoknak. Ez az egész kifejezetten pszichedelikus atmoszférát ad a filmnek. Az olyan kívülálló, mint Howie (vagy a néző) úgy érezheti magát, mint ha egy LSD fesztiválra látogatna. Majd az egész egyre nyomasztóbb és nyomasztóbb lesz.

Amennyire kevés az erőszak a filmben, annál több a meztelen női test. A film egyik kulcs jelentében Britt Ekland (és testdublőrre) közel 5 percen át vonaglik teljes áhítatban, ez még mai filmekben is ritka, akkoriban pedig kifejezetten merésznek számított.

A remek rendezést, az egyedülálló atmoszférát és az elgondolkodtató tartalmat pedig csak tetézi a kiváló színészi játék. A show-t természetesen most is Christopher Lee lopja el, bár a hetvenes évekre egyre inkább kerülte a horrorfilmeket, de a Vesszőből font ember annyira megtetszett neki, hogy ingyen vállalta el. Elmondása szerint a mai napig ez a kedvenc filmje, amiben szerepelt. Lord Summerisle (a pogány közösség vezetője) szerepében pedig élete egyik legjobb alakítását nyújtja. A film legérdekesebb karaktere, aki bár az ősi vallásra hivatkozik, mégis érezhető rajta, hogy csupán a saját érdekei szerint cselekszik. Karizmatikus vezető és hideg számító üzletember.

Hasonlóan jól alakít a főszereplő, Edward Woodward, mint mélyen katolikus rendőr felügyelő, aki nem kevésbé fanatikus, mint a pogányok. Sokaknak ellenszenves lehet ez a bigott, vallásától elvonatkoztatni képtelen figura. De szerintem éppen így mutatkozik meg leginkább, hogy miről is szól a film.

 A Wicker Man egy roppantul zavarba ejtő, elgondolkodtató film, kiváló alakításokkal és egyre növekvő feszültséggel. Mindezt pedig egy nagyon markáns hangulattal prezentálva. Persze ez utóbbi miatt nem fog mindenkinek tetszeni, de én csak ajánlani tudom.

 A film megjelenésekor csupán moderáltan volt sikeres, ám az évtizedek alatt igazi kultusz alakult ki körülötte.  A film forgatási helyén 2001 óta minden évben megrendezésre kerül a Wicker Man zenei fesztivál, aminek a végén a „címszereplő” is tiszteletét teszi. Hazájában többször rendeztek belőle olyan „karaoke-vetítéseket”, ahol a nézők a film karaktereinek beöltözve jelentek meg, és vetítéssel együtt énekelték a pogány dalokat. Majd 2006-ban készült egy amerikai remake Nicholas Cage főszereplésével (A rejtélyek szigete), ami a maga módján szintén kultikus, – kultikusan röhejes. Aztán 2011-ben Hardy elkészítette a film spirituális folytatását (a kevésbé sikeres/elismert) Wicker Tree-t, jelenleg pedig a trilógia záródarabján, a The Wrath of Gods-on dolgozik. Ráadásul Edgar Wright zseniális zsaru komédiája, a Vaskabátok is részben ezen alapul.  Mindezek tekintetében különösen szomorú, hogy a filmet nálunk semmilyen formában sem mutatták még be.

Vesző

 

Comments are closed.