Petra

Az ember rossz. Mindent kibír. Mindent. Az ember kemény és kegyetlen, és mindenki pótolható számára. Mindenki.

Szeretem a személyi drámákat. A színházi előadások egy olyan külön csoportjába sorolnám őket, amely néhol kényelmetlen, de végül mégis sorsszerű őszinteséggel meséli el a középpontba helyezett személy élettörténetét vagy esetleg annak egy igen problémás szeletét. Az ebből való kilábalás vagy éppen a probléma megoldatlansága nagy emberi érzéseket képes megmozgatni, és nemcsak a főhős drámájába, de kicsit a saját, nagy kérdéseinkbe is belegázol. Így amellett, hogy egy igencsak érdekes emberi sorsba enged bepillantást nyerni, a főhős összetettségében néha saját magunkra is ismerhetünk.

10731153_10154722070655384_1063437603536335070_n

Fotó: Horváth Judit, szereplők: Pelsőczy Réka és Pálmai Anna

Az idei évadban a Katona József Színház elsőként Székely Kriszta rendezésében a Petra von Kant című előadást mutatta be a Sufniban, tegnap este. A darab főszereplője Petra, az igazi self-made woman, aki két válás keserű tapasztalata után karrierjének szenteli minden idejét, annak ellenére, hogy az elmúlt évek fájdalmai még korántsem szűntek meg. A sors azonban Petra útjába sodorja Karint, a vonzó és fiatal modellt, aki a közös munka folytán szerelmesévé lesz. Ugyan elege van a kapcsolatok rabságából, Petra mégsem tud szabadulni Karin vonzerejétől…

Petra az előadás mozgatórugója, az érzelmileg sokat tapasztalt businesswoman, aki két házasságon van túl, melyeknek a halál és az undor karöltve vetett véget. Ő ebből, bár még mindig érzékenyen érinti, sokat tanult, és úgy véli, minden okkal történt. Így a mindig értelmet adó munkájával foglalkozott inkább, még Karin fel nem forgatja az életét. A régi sebek még mindig nem gyógyultak be, ő pedig minden előzmény nélkül beleszeret a lányba. Beindítja szerelme karrierjét, és a veszekedések ellenére is reméli, hogy kitart majd mellette. Azonban, szakmai sikerei ellenére, önmagával nincs tisztában elsősorban, és így mindenki ellen fordul, mikor éppen segítenének neki.  Lepereg előtte élete, és előjönnek a múlt problémái. Hogyan lesz képes kezelni mindezt?

A rendezés igyekezett ezt a mélyebb drámát közelebb hozni hozzánk. A színház három állandó előadóhelyei közé tartozik a sufni, ami kisebb befogadóképességével, stúdiószínpadával lehetővé teszi a közelebbi kontaktust színészeinkkel. De ha még a kisebb tér nem is teremtené meg számunkra a kellő fizikai közelséget, a Petra von Kant rendezése mindenképpen bevonja légkörébe a közönséget. Az előadás első tíz perce alapvetően az alagsorban játszódik, ezek után kapunk invitálást a stúdióba, Petra „belső világába”. A színészi játék nagyszerűsége, a jelmezek tervezése (Pallós Nelli és Glaser Mária munkája) mellett ez volt a másik pont, ami különösen érdekessé tette számomra mind a rendezést, mind a történetet.

10690294_10154722071425384_1569451110732854888_n

Fotó: Horváth Judit, szereplők: Pelsőczy Réka

A darabban ha nem is teljesen kibontva, de mindenkinek megvan a története, saját kis drámája. Pelsőczy Réka hihetetlenül intenzív játéka kelti életre Petrát, aki valósággal meghasonul, mikor találkozik Karinnal, mindez pedig majdnem lehetetlenné teszi a modell elengedését is. Pálmai Anna az ifjú lány, aki bűvkörébe csalja a főszereplőt: könnyed és szenvedélyes jellem, akit képtelenség lekötni egy hosszabb időre. Kiss Eszter Marlene, Petra segédje, aki egy szó nélkül intézi a feladatokat, hallgatása kifejezőbb is, de semmit és senkit sem ítél el, kitartóan mindenben Petra mellett áll. Vajon mi az ő története…? Érdekes hozzá fűződő viszonya: nem sajnálja, hogy mindenbe belelát, néha pedig szolgájaként kezeli. Mészáros Blanka pedig a divattervező hóbortos lánya, aki hazatér a születésnapjára, és megismerszik anyja állapotával.

A Petra von Kant a Katona egyik legmegrázóbb előadása, amelyben nem kell vérnek folynia, hogy megrendüljünk, hogy átérezzük Petra problémáját, s megismerjük múltjának lenyomatait. Egy ilyen történet ábrázolásához pedig mi sem egyszerűbb, mint bemutatni egy domináns jellem látványos alászállását saját problémájának labirintusába. A kívülről erősnek tűnő, törtető egyéniség majdnem a legkisebb részlet miatt képes az összezuhanásra. Kívülről könnyűnek tűnik a képlet megoldása, de ha önmagunkat képzelnénk az alany helyébe, nem biztos, hogy könnyen dönteni tudnánk a fejünk és a szívünk sugallata között. Főleg, hogy ha olyan terheket cipelünk, mint Petra, és nem vagyunk képesek lerakni a múlt történéseit. Ebben az esetben pedig a gondok ismét előkerülnek, és a sors másodszorra is összetöri a szívünket, mikor ugyanazon probléma elé állít minket. Az élet persze ezek után is megy tovább. Újrarendeződnek a prioritások, látszólagosan beforrnak a sebek, és megválunk azoktól, akik meggyengítenek minket.

Comments are closed.