Megérkezett az eredeti Dorian Gray regény

10734181_705330686211046_6807389052800904364_n

Az új kiadáshoz új borító dukál

 Mikor megtudtam, hogy kiadják Oscar Wilde egyik leghíresebb regényét, eredeti, módosítatlan verziójában, ráadásul egy esemény keretében be is mutatják azt, rögtön elolvastam a művet. Ez a fajta felkészülés nemcsak az esemény, de az új mű iránt is kíváncsivá tett: a Dorian Gray ugyanis nemcsak a legjobb könyvlisták éllovasa, de személyes kedvencemmé is vált időközben.

 

Magyarországon eddig a Dorian Gray arcképe címmel olvashattuk, a fordító, Dunajcsik Mátyás azonban már a Dorian Gray képmása címmel illette, és aki ismeri a művet, érezheti, hogy sokkal jobban passzol a fiú történetéhez. A Helikon kiadó az újrakiadás apropójából (újrafordította:  pedig egy kellemes hangulatú beszélgetést is megszervezett a Centrál Kávéházba tegnap este, ahol Alföldi Róbert színművész rövid részleteket olvasott fel, majd Dávid Anna szerkesztő és Takács Ferenc irodalomtörténész mélyedt bele a könyv hátterébe, Wilde életébe és a korabeli Anglia világába. Mindenképpen érdekes volt hallani, milyen körülmények között fogant meg egy olyan mű, amire még korántsem állt készen a közönsége.

 

A könyv megjelenésekor a korszak szenzációja volt, ezúttal pejoratív értelemben. A kritikusok és rosszallók felemelt szavára Wilde-nak döntenie kellett, hogyan akarja elképzelni a könyv utóéletét. A verzió, amelyet nem sokkal később, 1890-ben kiadtak, már jelentősen módosított kiadása volt az eredeti műnek, amelyből Wilde kiradírozta a homoszexualitásra és az akkoriban elfogadhatatlan életmódra tett mondatait. Dorian története azonban ennek ellenére is jelentős lenyomatot képezett a korabeli Anglia felsőbb rétegeiről és azoknak életmódjáról, amelyben az író igyekezett a legprecízebben eljárni. Mellékes ugyan, hogy saját életében is fellelhetők hasonló részletek, valószínűleg ezért is sikerült olyan élethűen leírni a gazdag fiatal kalandját.

 

10350622_781773395213687_3814662391967982046_n

Nagy volt az érdeklődés az eseményre

Wilde nemcsak a társadalmi helyzetet vetette papírra. Ami a regény másik nagy érdekessége és fő pontja, az pontosan az a lelki út, fejlődés, amin Dorian keresztülmegy. A történet szerint az erős kisugárzású fiatalról egy lenyűgöző festményt fest Basil Hallward, amely szerelembe ejti Doriant önmagával, és azt kívánja, bár az elkészült mű öregedne helyette. A kívánság teljesül, ezentúl festett képmása bírja parázna és vállalhatatlan életmódjának minden visszataszító jelét, amelytől olyannyira tart gazdája. Az évek telnek, a festmény pedig egyre rútabb és visszataszítóbb, Dorian lassanként elveszti a kontrollt és retteg, hogy bárki rájön titkára, ezért bármit elkövet, hogy a sötétben tartsa a festményt…

 

Aki pedig olvasta már Wilde mesterművét, pontosan tudja, hogy az a festmény nem csak egy festmény, az én asszociációmban a legpontosabban Dorian lelkiismeretének tudnám leírni, ami az idő előre haladtával a halálba hajszolja őt. Ami talán a legérdekesebb, hogy bár kielégíthetetlen a vágya az életre és a szenvedélyre, fiatalságra, a fiatalember nagyon is törődik azzal, amit idővel mégis tönkre tesz: a lelkével. Teljesen tisztában van azzal a folyamattal, ami elkezdődik benne, mindennel, amit tesz, és talán ez a tudatosság az, ami igazán szomorú. Talán már előre sejthető, hogyan végződik majd története, ám az az út, amelyen eljut a végkifejletig, rendkívül érdekes. Közeli barátja, Sir Henry Wotton korántsem pozitív befolyására egy olyan történetbe kezd, ami végül mindenkitől elzárja, kivéve önmagát. Sosem tudta kezelni önmagát, mikor szembekerül a lelki lenyomatával, annak ellenére, hogy teljességgel vállalta a következményeket, mikor elolvasta a sorsfordító könyvet és elindult a lejtőn. A benne élő festménytől viszont csak egy úton szabadulhat meg, és halálával fizet a megtisztulásáért.

 

A hangulatos estét pedig, amelyet Wilde művével töltöttünk, természetesen az új kiadás megvásárlása zárta, amely új részleteket tár elénk Dorian történetéből, és talán közelebb visz minket ahhoz az ideológiához, amely szerint Wilde megalkotta ezt a lebilincselő lelki utazást.

A Centrál Kávéház további irodalmi esteket és beszélgetéseket tervez a jövőben, legközelebb november 5-én Weöres Sándor-est várja majd az érdeklődőket.

Comments are closed.