HorrorHónap: Náci Zombik 2

A 2009-es Náci Zombik egy szórakoztató, de inkább csak korrekt, mint igazán jó horror-komédia volt, sok tisztelgéssel a műfaj klasszikusai iránt, de kevés igazán újszerű, kreatív elemmel. Azonban Tommy Wirkola rendező idén visszatért a sírjukból felkelő Wermacht katonák történetéhez, a folytatásban pedig a lehető legteljesebb mértékben vette semmibe a jóérzés írott és íratlan szabályait.

A Náci Zombik 2 a folytatások legalapvetőbb törvénye szerint készült, azaz mindenből, ami az első részben működött többet és nagyobbat kapunk. A recept pedig bevált, hiszen a folytatás jóval emlékezetesebb, ám minimum annyival jobban meg is osztja majd a közönségét, mint az előzménye.  Míg az egyaránt funkcionált zsáner paródiaként/tisztelgésként és komolyan vehető horrorként is, addig a folytatásra teljesen elgurult az alkotók gyógyszerre.  Ez már egy vegytiszta paródia, a véres-beles-morbid fajtából.

A történet közvetlenül az első rész után veszi fel a fonalat. Miután egy gyors montázs segítségével felelevenítettük annak a történéseit, láthatjuk, ahogy a film egyetlen túlélője Martin (Vegar Hoel) próbál megmenekülni a Harmadik Birodalom élőhalottjaitól. Menekülése során azonban a zombi vezér leszakadó karja beesik a kocsijába. Az üldözés végül egy autóbalesetbe torkollik, ami után hősünk egy korházban tér magához, ahol az orvosok azt hiszik, hogy az anyósülésen talált végtag az övé. Így készségesen vissza is varrják rá. A démoni kar pedig démoni erővel bír: képes feltámasztani a halottakat. Közben kiderül, hogy a fasiszta hulláknak nem volt elég visszaszerezni az aranyukat, nekiindulnak kiíratni egy norvég falut, mert Hitler (még életében) ezt parancsolta. Így hát hősünkön illetve egy csapatnyi zombivadász geek-en áll, hogy szembeszálljanak a náci hordával.

Elődjével ellentétben a folytatás meg sem próbálja hirtelen vágásokkal és hangos zörejekkel ránk hozni a frászt. Nincs itt feszültség építés, mindent egyenesen az arcunkba kapunk. Annyi művér és kirángatott bél (ami amúgy meglepően sokoldalú eszköz) van a filmben, mint a Walking Dead eddigi összes évadjában. Szinte nincs is olyan jelenet, amiben a kamera ne úszna valami belsőségben.

Azt hitted láttál már erőszakos filmet? Ha ezentúl a Náci Zombik 2 lenne a minimum, amihez a többi horrort mérnénk, akkor a Holtak Hajnala vagy a Walking Dead mehetne Bogyó és Babóca rajzfilmek mellé a Minimaxra. Még a Re-animátor vagy a legendásan erőszakos és gyomorforgató Hullajó is csupán délelőtti matiné műsornak tűnik Wirkola agymenése mellett.

Ráadásul a fasiszta hullák második eljövetele úgy köpi szembe a politikai korrektesség eszméjét, mint állatkerti láma a német turistát. Senkit és semmit sem tisztel a film, itt még a kisgyerekek (sőt csecsemők!) sincsenek biztonságban. Megtekintéséhez  baromi erős gyomor és a fekete humorra való végtelen nyitottság kell. De komolyan, ennek a filmnek olyan sötét humora van, hogy az már nem is látszik a színskálán. A film végi slussz poént pedig perverzióban még jó ideig nem fogja tudni megugrani egyetlen horror-komédia sem. A filmben ismét kapunk pár műfaji utalást, de sokkal kevesebbet, mint az előzményben, cserébe viszont befigyel jó pár Star Wars idézet.

A poénok azonban nem csak a féktelen belezésben merülnek ki, hanem van néhány igazán szellemes geg is (persze ezek sem mentessek a belsőségektől). Kedvencem például a zombi Mengele, aki a végső csatában szalmával foltozza meg a sérült zombi náci bakákat vagy megemlíthetném azt is amikor a zombik egy kitépett emberi bél segítségével szívják le a benzint a buszból, hogy legyen üzemanyag a tankjuknak.

Az operatőri munka (Matthew Weston) is meglepően jó, és olykor kifejezetten kreatív. A templomos jelenet képi világa például elképesztően hangulatos.  Sajnos a zenére épp az ellenkezője igaz, kifejezetten sablonos és fantáziátlan lett. Amit pedig őszintén hiányoltam a filmből, az egy vicces zombi-darálós zenés montázs.  Olyasmi jelenetre gondolok itt, amilyenekkel a Guardians of the Galaxy is operált.

A színészi játékról sokat nem érdemes beszélni, hiszen a főszereplő brigád hozza az elvárható szintet, de senki nem nyújt átlagon felüli alakítást. Hoel karaktere szépen válik összezavarodott menekültből, tökös zombivadásszá. Bár a sztereotip geek csapat (Martin Starr, Ingrid Haas, Jocelyn DeBoer) néhányszor már átmegy fárasztóba, a játékidő nagy részén sikerül viccesnek maradniuk. (Azt is jó volt látni, hogy a zombik elleni harcban is kompetensek, kevés az életrevaló kocka karakter a filmvásznon.) A főhősünk után nyomozó teljesen hülye rendőrt alakító Derek Mears egész szórakoztató, a zombik pedig kellő mértékben rohadnak. (Azért az mindenképen pozitívum, hogy több eltérő karakterű zombi is feltűnik a filmben. Az élőhalott hadúr Herzog (Ørjan Gamst) kifejezetten félelmetes főgonosz, míg a feltámadása után a hőseinknek segítő Kristoffer Joner nyomorúsága viccesen szánni való).

 

A Náci Zombik 2 kétségtelenül a világ egyik (ha nem a) legbrutálisabb, gyomorforgatóbb és politikailag antikorrektebb filmje. Ahogy Starr karaktere mondta a filmben, ilyen még nem volt, ez egy teljesen új műfaj. Azonban aki bírja az elborult horror-komédiákat és ebédhez nézi a Hulla jó-t meg a Gonosz Halott filmeket, az imádni fogja ezt is. Haverokkal és sok sörrel tökéletes program halloweenre.

nácizombik

Comments are closed.