Viktória – korunk hőse

Men Lareida svájci rendező munkája az utóbbi évek leghitelesebb korképe egy olyan társadalmi problémának, amiről már épp itt volt az ideje szépelgés és hatásvadászat nélkül beszélni. A film legnagyobb meglepetése a hiteles színészi játék. Az összhatást erősíti, hogy a civil mellékszereplők mellett olyan színészek játszanak, mint Nagy Zsolt, Stefanovics Angéla és a Viktóriát alakító Farkas Franciska, akit mostantól számontarthatunk a hiteles magyar színészek névsorában. Mindannyian hitelesen válnak részévé a megvetett szexmunka világának.

A film erős forgatókönyvre épül, ami felmutatja az utcai prostitúció jellegzetes karaktereit. Betekintést enged a szexbiznisz hierarchikus rendszerbe, ahol az utcán dolgozó lányok mellett a stricik is áldozattá válhatnak. A történet nem papírszagú, színvonala azért is figyelemreméltó, mert Maros Anna forgatókönyvíró IMDB oldalán a Viktória: a zürichi expressz az egyetlen filmes kredit. Maros Anna kérdésünkre válaszolt az írás hátteréről: “A filmet a férjemmel együtt csináltuk, aki mindig bevon a munkájába. Beszélgetünk, vitatkozunk a filmjeiről, mondhatjuk, hogy a Viktória előtt is bedolgoztam már neki.

viktoria

A történet állandóan visszatérő motívuma a kiszolgáltatottság, ami elsősorban nem a prostitúció sajátja, hanem a szegénységé. Viktória Magyarországon szokik hozzá ahhoz, hogy félretegye az érzéseit és eszközként vesse be magát a vágyott cél érdekében. A cél a szexmunkások esetében szintén más és más. Viktória függetlenséget akar vásárolni, a vele egy szobában élő prosti, Blondie (Stefanovics Angéla), a kisfiát szeretné visszakapni.

A lányok megoldókészletében a prostitúció helyes útnak tűnik, mert nem mozognak otthonosan abban a világban, ahol létezik más alternatíva, mint a kiszolgáltatottság. A pénz Zürichben gyorsan jön, de ez a megélhetés bizonytalan. Utcai prostituáltként a lányok a társadalom legalján helyezkednek el, nyelvtudás és tapasztalat híján Viktória teljesen kiszolgáltatott stricijének (Nagy Zsolt).

A Viktória esetében a súlyos témát kellő érzékenységgel kezelik az alkotók. Maros Anna arról is beszélt, mi indította el a történet felé: “Egy időben hetenként utaztam Budapest és Zürich között vonattal, ez oda-vissza kétszer tizenhárom óra. A vonatutak alatt hallgattam a hazautazó lányokat, akik imádtak beszélni, hiszen máskor nem hallgatja meg őket senki. Tőlem általában csak azt kérdezték, hogy van-e gyerekem, ők viszont mindent elmeséltek magukról. A kutatómunka után hatósági tolmácsként is dolgoztam, ahol szintén több száz lánnyal találkoztam és fordítottam nekik” A film végre tisztelettel kezeli a prostitúciót. Elfogadja, mint létező pénzkereseti módszert, minden percén érezni lehet a munkát, hogy az író szabad kezet kapott és valóban érdeklik azok az emberek, akikről beszél. Maros Anna írói módszere a kutatást és a megismerést részesíti előnyben: “Sokat jártam ki Zürichben arra az utcára, ahol ezek a lányok dolgoznak. Ilyenkor persze nincs olyan, hogy “gyere igyunk meg valamit” , de ahogy a filmben is, ott is van egy szociális busz, ahol a lányok kávéznak és pihennek. Itt van idejük beszélni. A reakciójuk attól függ, hogy az ember, hogyan lép oda hozzájuk. Én is féltem, hogy elkezdek bizonytalanul viselkedni, de soha nem volt probléma. A kutatómunkám beigazolta, hogy abszolút hibás, amit a svájci és a magyar sajtó néha állít, hogy az utcai prostitúciót csak romák űzik.

viktoria2

A Szemrevaló fesztivál sajtóvetítése után Farkas Franciska türelmesen válaszolt az újságírói kérdésekre, amikből volt bőven. Kiderült, hogy Franciska a kész forgatókönyv alapján a castingban is segített. A Viktória bátyját alakító Horváth Kristófot például ő ajánlotta a filmbe, de már ismerte Szabó Simont is. Franciska beszélt az első benyomásairól is: “Először az intim jelenteken gondolkoztam, ezektől féltem eleinte. Rá is kérdeztem, amikor találkoztam a rendezővel és a forgatókönyvíróval, hogyan képzelik el ezeket a filmben. Megnyugtattak, hogy nem a szexualitásra szeretnék kihegyezni a történetet. A vívódásról van szó, a lélektani dolgokról és arról a lányról, aki ezt megéli. Mivel prostitúcióról szól a film, meg kell mutatni a szexualitást is, de nem ez a hangsúlyos.

Maros Anna és Men Lareida filmje emlékezetes alkotás, elgondolkodtat és kérdéseket ébreszt. Felcsillantja a reményt, legfőképp az elkészülésével, hiszen bizonyítja, hogy vannak olyan alkotók, akik erőltetettség nélkül képesek a filmkészítést jó célra használni.

Comments are closed.