Lázár Kati ismét remekel

Mi a te mondanivalód ezzel az anyaggal? – Hát a fájdalom! … Hogy ez nem én vagyok! … Hogy én nem vagyok! … Hogy ami én vagyok, azt nem merem, mert gyáva, gyáva, gyáva, nyomorult az ember! Ültem, bámultak a cicák. Rendben. Értem. Pár hét csönd. Aztán izgatottan hívott. – Újrakezdtem az egészet. Elölről. A szerelmi kínlódás a keret, abba szövöm bele a többit. Nagyon jól haladok, ez lesz a jó!

Az alkotófolyamat egyike azon dolgoknak, amiket a legösszetettebbnek, és a legnagyobb kihívásnak tartok. Egy előadás elemzésénél az esetek többségében nem a darabbal küzd meg az ember, hanem azzal a gondolkodóval, aki a számítógép előtt ül és igyekszik a lehető leghitelesebben visszaadni azt, amit pár órája a színpadon látott. Való igaz, az ember a folyamat legvégén nem biztos, hogy hosszú órák, napok munkáját tökéletesnek aposztrofálja, csak mert lelket ölt belé. Ezek a munkák arra is jók, hogy szembesítsenek, illetve megtanítsák, hogy mindig lehet jobban, mindig lehet őszintébben…!

A Kripli Mari szinopszisát, előzményeit olvasva rögtön ezek a gondolatok jutottak eszembe, amik bizonyosan minden területen dolgozó alkotót megkörnyékeznek. Úgy tűnik, ez alól olyan kiválóságok sem mentesülnek, mint Lázár Kati, aki most azt vette a fejébe, hogy monodrámát készít Jászai Mariról: egy szál magában meséli el nekünk a nagy színészfenomén életét; nagy harcait, szerelmeit, amelyek közül egyedül a színház bizonyult tartósnak.

A Spinoza Színház színpadán a színésznő a gyermekkortól kezdve a viharos útkeresésen át a legvégéig meséli Jászai küzdelmeit, amelyek végül azzá a nagy színésznővé tették, akit ma mindannyian ismerünk és tisztelünk. Lázár Kati előadásában Jászai érzelemdús ösztönlény, aki pontosan tudja, ki ő, mit akar és hol tart az életében, miközben teljesen tisztában van saját képességeivel. A jól ismert élettörténet mellett előtérbe kerül Jászai szomja az élet, a színház után, az egyre fokozódó életvitel intenzitása és mélysége pedig Lázár Kati alakításában tökéletesen hitelessé válik.

Az alakítás intenzitásának ellenére éppen elég hatásos és érdekfeszítő lett volna az előadás, ha csupán egy órát töltünk el vele. A szükségtelenül hosszú játszási idő ellenére Lázár Kati lendületesen és szenvedélyesen játssza végig a másfél órát, amit bármelyik hasonló korban járó kollegája megirigyelhetne.

Az, aki ilyen mértékben ássa bele magát egy legenda múltjába, könnyebben érzi át kisebb események, érintések és részletek súlyát. A Spinoza intim közegében még közelibbnek érezzük, mintha leülnénk és összedugnánk vele a fejünket, hogy az élet sorsszerűségéről és önmagunkról suttogjunk. Lázár Katit pedig bármikor szívesen látjuk, bármelyik színházról, előadásról vagy színművész legendáról legyen is szó.

Stáb:

Munkatárs: Gyalog Eszter

Látvány: Bánki Róza

Producer: Orlai Tibor

Orlai Produkciós Iroda

Comments are closed.