Három idei film, amelyeket sürgősen pótolj be!

2014-ben jó dolog volt mozirajongónak lenni, bár voltak kisebb és nagyobb csalódások, a mérleg nyelve azonban kétségtelenül a pozitív irányba dől. Viszont mint minden évben idén is rengeteg nagyszerű alkotás kerülte el a hazai forgalmazást.  Év végi cikksorozatunkban e filmek kiemelkedő darabjait ajánljuk olvasóink figyelmébe. (Az olyan ígéretes idei filmeket mint pl.: Birdman, Foxcatcher, Whiplash  amelyeknek jövőre várható az itthoni bemutatója szándékosan mellőztük az összeállításból). Kezdetnek itt is van három teljesen különböző film, amelyeknek mégis van egy közös nevezőjük: kategóriájukban első osztályúak. Szóval induljon utazásunk a jégbe zárt jövőből, Los Angeles örült utcáin át az angol börtönök kegyetlen valóságába.

 

Snowpiercer – rendezte: Joon-ho Bong

Na jó, rögtön az elején csalok egy kicsit, ugyanis a Snowpiercer hivatalosan 2013-as film, ám a nagyközönség számára csupán idén vált elérhetővé és mivel sokan mások is felrakták az év végi listájukra így én is vettem a bátorságot, hogy idei alkotásként tekintsek rá. Különösen mivel annyira tetszett, hogy muszáj volt megemlékeznem róla.

Közhelynek számít, hogy a sikeres ázsiai rendezők nyugati bemutatkozásai általában nem sikerülnek túl jól (legalábbis nem teljesítenek a rendezőtől megszokott színvonalon), Joon-ho Bong nemzetközi produkcióban készült alkotása azonban a szabályt erősítő kivételek egyike. Ugyanis a Snowpiercer legfantáziadúsabb posztapokaliptikus akció film, amely a Mad Max 2 óta elkészült.

Miután visszájára sült el az emberiség csodafegyverre a globális felmelegedés megállítására, és a földön újabb jégkorszak köszöntött be, a túlélők egy örökmozgó vonaton tengetik napjaikat, ahol szigorú hierarchia uralkodik. Míg a vonat elején élő gazdagoknak semmire sincs panaszuk, addig az alsóosztály az utolsó kocsikba száműzve embertelen körülmények között nyomorog. Curtis (Chris Evans) viszont megelégeli a status quot és lázadást szervez.

A felkelők roppant kreatívan megkoreografált, nagyszerűen fényképezett akciók és éles társadalomkritikával átitatott jelenetek során szerelvényről-szerelvényre haladnak előre, míg végül megérkeznek a mozdonyig, ahol az év egyik legváratlanabb és betegebb csavarja várja őket (illetve természetesen nézőt is).

Mindezt tetézi a tehetséges színészgárda. Evans, John Hurt, Tilda Swinton, Ed Harris és Kang-ho Song egyaránt nagyszerűek. A Jacques Lob és Jean-Marc Rochette képregényéből készült film az elmúlt évek egyik legegyedibb és legemlékezetesebb alkotása, remélhetőleg idővel a hazai DVD polcokra is eljut majd.

Starred Up – rendezte: David Mackenzie

(Igaz IMDB-n ez is 2013-asnak van írva, akkor csak néhány fesztiválon futott, a hivatalos mozi premier idén volt)

A starred up egy angol kifejezés, amit azokra a fiatalkorú elítéltekre használnak, akiket idő előtt szállítannak át a fiatalkorú bűnelkövetők fogházából a rendes börtönbe. Ilyen filmünk főhőse is, az öntörvényű Eric Love, aki frissen érkezik az Wandsworth fegyintézetbe, hogy ott aztán rögtön balhézni kezdjen. De miért hibáztatnánk ezért? Hiszen egész életében azt tanulta, hogy aki nem először üt az lesz a köcsög.

Mackenzie (és Jonathan Asser író) filmje az utóbbi évek egyik legerőteljesebb börtön drámája, ami remekül világít rá, hogy mennyire nem működik a büntetés végrehajtás rendszerre. Nemcsak végtelenül korrupt, de a börtönök üzemeltetőinek nem is érdekük a fiatalok rehabilitációja, könnyebb őket bűnözőként elkönyvelni és egy életre bezárni. Ha egyszer bekerültél a rendszerbe valószínűbb, hogy egyre mélyebbre süllyedsz a bűnbe, minthogy valaha is kiszabadulnál onnét.

A Starred up egy roppant érdekes apa-fiú történet is, ugyanis az elítéltek hierararchijának második fokán nem más áll, mint Eric apja, aki gyerekként magára hagyta a fiát (így ő állami gondozásba került). Azonban most próbál mindent megtenni azért, hogy megmentse gyermekét és legyen még esélye a normális, szabad életre.

A rendező a lehető legminimalistább eszközöket használja. Kényelmetlenül realisztikusan világít rá az angol börtönök kegyetlen valójára. Ez a realizmus nem is véletlen, ugyanis az író korábban önkéntes terapeutaként dolgozott egy börtönben, ez az élmény ihlette a filmet. Nincsenek hatásvadász, giccses érzelmi csúcspontok vagy stilizált akciójelenetek. Azonban vannak roppant erős színészi játékok. Az Ericet és apját játszó, Jack O’Connell és Ben Mendelsohn alakítása vitathatatlanul ott van év legjobbjai között, de nem csak ők, hanem az egész cast hibátlan (kiemelném még a terápiás csoportot vezető Rupert Friendet). Nem véletlen hát, hogy a film ott van/lesz rengeteg “2014 legjobb filmjei” listán.

 

Stretch – rendezte: Joe Carnahan

Joe Carnah a Fehér Pokol után egy sokkal könnyedebb hangvételű filmet rendezett és ez nem is baj. Igaz a Füstölgő Ászok számomra még csak egy korrekt, de felejthető Guy Ritchie utánérzés volt, a Szupercsapattal abszolút bizonyította, hogy igazán ért az elszállt akció komédiákhoz is. Jelen filmjével azonban mindkettőt felülmúlja.

A színészi álmokkal Hollywoodba érkező Strech (Patrick Wilson karrierjének egyik legemlékezetesebb szerepében) élete nem úgy alakult, ahogy azt tervezte. Sztár helyett, sztárok sofőrje lett. Utálja a melóját, ráadásul a barátnője is nemrég dobta egy gazdag focistáért, ha pedig még ez sem lenne elég ahhoz, hogy átérezzük a nyomorúságát még 6000 dollárral is tartozik egy legkevésbé sem elnéző maffiózónak.

Azonban egy nap mégis csak rámosolyog a sors. Már ha egy halvány esélyt egy hatezres borravalóra lehet mosolynak nevezni: Ha sikerül időre leszállítani egy táskát az örült ügyfelének, akkor talán megkapja a pénzt, amiért cserébe a mexikóiak hajlandóak lennének minden csontját a helyén hagyni.

Bár az alapötlet elcsépeltnek hangzik, de a kivételezés hibátlan. A Stretch egy éjfekete humorral, nagyszerű önironikus cameokkal (David Hasselhoff, Ray Liotta, Norman Reedus), örült figurákkal – Ed Helms  kárörvendő szellemként, a teljesen elmaszkírozott Chris Pine pedig elmebeteg csalóként egyszerűen zseniális- nagyszerű vizualitással és a 80-as éveket megidőző zenével ellátott eszeveszett hullámvasút.

Azonban az emlékezetes beszólások és az over-the-top akciók mellett a filmnek arra is marad ideje, hogy a végletekig lerombolja az Angyalok városának mítoszát.  Olyan cinikus képet fest Los Angeles dekadens valójáról, hogy akár lehetne az Éjjeli féreg bekokainozott unokatestvére is. Nem csoda, hogy a stúdió nem is küldte moziba, inkább csak sunyin kinyomta  VOD szolgáltatásokra.  Kétségkívül az év egyik legörültebb, legszórakoztatóbb és legalulértékeltebb filmje.

Viszont mivel kevés az időnk és még rengeteg alkotást kell bepótolnunk , ezért hamarosan ismét jelentkezünk három kihagyhatatlan filmmel. 

vlcsnap-2014-12-13-12h42m46s97

Comments are closed.