Karácsony a terroristák keresztüzében – Utánunk a tűzözön!

Itt a karácsony, a békesség, a szeretet, a család, a forralt bor és persze az akciófilmek ünnepe. Mivel a Die Hardot és a Halálos Fegyvert úgy is mindenki megnézi minden évben én most egy olyan kevésbé emlegetett klasszikusra hívnám fel a bejgli evésben megfáradt olvasók figyelmét, mely annak ellenére, hogy simán van olyan szórakoztató, mint azok, sosem ért el hozzájuk hasonló kult státuszt. Ez pedig nem más, mint Renny Harlin 1996-os adrenalin bombája, az Utánunk a tűzözön!

Samantha Caine (Geena Davis) boldog családi életet él, annak ellenére, hogy egy múltbéli balaeset következtében semmire sem emlékszik a nyolc évvel korábbi életéről. Majd egy majdnem végzetes autóbaleset azonban mindent megváltoztat, és lassan kezdenek visszatérni az emlékei. Megdöbbenve fedezi fel, hogy nyolc évvel ezelőtt ő Charly Baltimore volt, egy szupertitkos kormányzati szervezet profi ügynöke. Samantha felbérel egy magánnyomozót, Mitch Henesseyt (Samuel L. Jackson), hogy derítse ki a múltját. Samantha otthagyja családját, hogy befejezze a nyolc évvel korábban kudarcba fulladt akciót. (port.hu)

vlcsnap-2014-12-23-11h18m30s47

Ez a film őrület. Komolyan mondom, megállás nélküli eszeveszett hullámvasút, olyan over the top akciókkal, amikhez képest a Chuck Norris életmű maga a megtestesült dogma filmezés. Harlin messze nem olyan jó rendező, mint Donner vagy a McTiernan, de fénykorában azért készített jó néhány, igen szórakoztató (akció)filmet. Az Utánunk a tűzözön! pedig e korszak legszórakoztatóbb darabja. A film, miután letudta a történet gyors megalapozását, megállás nélküli száguldásba kezd, egyre csak emelve a téteket.  Végig üresjárat nélkül pörög, egymást követik az elborultabbnál-elborultabb akciók, melyek egyre inkább veszik semmibe világunk alapvető fizikai törvényeit.  Az akciók egyetlen nagyobb hibája, hogy a CGI mai szemmel már egészen szegényes. Ez, és a túlságosan is eszement mutatványok miatt a film kis híján átcsúszik a „bűnös élvezet” kategóriába. De kit érdekel, ha az ember vigyorogva nézi végig az egészet?

Harlin egy korrekt rendező (legalább is a 90-es években az volt, hogy manapság mikhez adja a nevét megint más kérdés), de az, hogy jelen filmünk ilyen szórakoztató lett, sokkal inkább köszönhető a forgatókönyvért felelős Shane Blacknek.

Black fogta a Halálos Fegyverben tökélesített formuláját: azaz karácsonyi díszletek között összeeresztett két igen eltérő habitusú főszereplőt egy emlékezetes beszólásokkal és poénokkal teli akció maratonra. Talán nem olyan kiforrott a forgatókönyve, mint a Halálos Fegyverré, de így is bőven van benne humoros egysoros és dialógus.  Az Utánunk a tűzözön!-t akár nevezhetnénk Donner klasszikusának energiaitaltól felpörgetett kistestvérének is. Sőt még egy hangyányi társadalomkritika is szorult a szkriptbe (de ezt nem lőném le, mert azzal felfedném a film végső fordulatát). Na nem , mint, ha olyan kiszámíthatatlan csavarokkal lenne megtűzdelve a film. Ma nézve már egy kissé B kategóriásnak érződik, de összességében korrektül van végig vezetve. Az összeesküvés elméletek kedvelői pedig elmélázhatnak azon, hogy Black megjósolta-e 9/11-et a forgatókönyve írásakor.

vlcsnap-2014-12-23-11h19m25s98

Black szellemes és akciódús forgatókönyve mellett a film másik fő hatóereje természetesen a két főszereplője. Geena Davis és Samuel L. Jackson pedig egyaránt nagyszerűek. Előbbi egyformán hiteles, mint kertvárosi háziasszony, és mint hidegvérű bérgyilkos (ezzel az alakításával felvételt nyert a komolyan vehető női akcióhősök panteonjába, Linda Hamilton és Sigurey Weaver mellé). Kiválóan játssza el az átmenetet is a két személyiség között, melyek a film végére szépen egybeolvadnak.  Jackson pedig úgy hozza a tőle megszokott lazaságot, hogy most kivételesen nem ő van az akciók középpontjában, sőt néhol egy kissé esetlen. Kettőjük között nagyszerűen működik a kémia, aminek köszönhetően hasonlóan emlékezetes párost alkotnak, mint a Gibson-Glover duó. Alan Silvestrizeneszerző aláfestésese is egy dinamikus és gyors ütemű akció zene, mely még pörgőssebbé teszi a jeleneteket. Nincs ott karrierjének legjobbjai között, de teljesen korrekt.  A szerzett zenén túl azonban több rock/pop szám is helyett kapott a filmben, melyek remekül lettek kiválasztva. Ezeknek köszönhetően van pár nagyszerű, már-már videó klipre emlékeztető jelenet.

Az Utánuk a tűzözön! nem egy mestermű, sőt a gyenge vizuális effektek és a túlságosan képtelen akciók kölcsönöznek neki egyfajta B filmes bukét. Azonban ha szórakoztató, humoros és pörgős akciófilmet keresel az ünnepekre, akkor ennél jobbat keresve sem találsz. A végén pedig természetesen hőseink újra összejönnek a családjukkal, és hát nem erről szól igazából ez az ünnep?

vlcsnap-2014-12-23-11h21m41s160

Én őszintén bevallom, fogalmam sincs, hogy miként lehet nem szeretni ezt a filmet, de tény, hogy ’96 moziközönsége nem volt rá vevő. Lehetséges, hogy a bukás oka maga a rendező személye volt, ugyanis Harlin eggyel korábbi rendezése az a Kincses sziget kalózai volt, mely úgy vonult be a filmtörténetbe, mint minden idők egyik legnagyobb pénzügyi bukása. Elképzelhető, hogy az amerikai nézők e fiaskó miatt nem szavaztak bizalmat az új filmjének. (Nemzetközi téren jobban teljesített a film, az ottani bevételekkel együtt már sikeres lett.) Lehet, hogy ennek köszönhető az is, hogy Shane Black majdnem 10 évre visszavonult a filmezéstől. Azonban lehet, hogy ez nem is baj, hiszen ki tudja, hogy e nélkül a kreatív szünet nélkül elkészült-e volna nagyszerű rendezői bemutatkozása a Kiss Kiss, Bang Bang.

Értékelés sablon (1)

Comments are closed.