Megfagyott életek – Téli álom kritika

Nuri Bilge Ceylan már korábban is bizonyított az európai filmes palettán: harmadik játékfilmje, a Messze Cannes-ból a Zsűri Nagydíját, az Éghajlatok a FIPRESCI-díjat, a Három Majom pedig a Legjobb rendezésért járó kitüntetést vihette haza. A rendező 2014-es alkotása, a Téli álom (Kis Uykusu) pedig most – 1982 óta az első török alkotásként – az Arany Pálmát zsebelte be. Teljesen jogosan, ugyanis egy nagyszerű alkotásról van szó.  

A festői szépségű, vadregényes Anatóliában járunk. Az egykori színész, Aydin és nála jóval fiatalabb felesége, Nihal egy hotelt vezet az egyik kisvárosban. Az apja örökségét továbbvivő, gazdag férfi a környék jó szándékú uraként tekint magára, noha a szegényebb rétegek ezt korántsem így vélik. Az egzisztenciális szakadéknak köszönhető ambivalens helyzet akkor éleződik ki, mikor Aydin autójának ablakát betöri egy elszegényedett és megalázott család fiúgyermeke. Az egykori színésznek szembe kell néznie önmaga előtt is rejtegetett kicsinyességével, feleségével való elmérgesedett kapcsolatával és azzal a felelősséggel, amit társadalmi helyzete ró rá ebben az izolált közegben.

n_67440_1

A majd három és fél órás Téli álom észrevétlenül szippantja magába a nézőt, ami részben annak is köszönhető, hogy Nuri Bilge Ceylan alkotása rendkívül lassú ritmussal operál. A film mellőzi az akciót, alapvetően a dialógusokra építi hosszan kitartott jeleneteit, amikben ráadásul bravúrosan ötvöződik a filozofikusság és a hétköznapok világa. Így a Legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscarért idén szintén ringbe szálló Leviatánhoz hasonlóan az univerzálist hozza össze a mindennapival. A reggeliző asztalnál megszólaltatik a Gonosz legyőzésének mikéntje, Aydin dolgozószobájában a szegények és gazdagok között feszülő ellentét, vagy akár az iszlám vallásosság kérdése.

winter sleep

A beszéd-központú történet a magasröptű tartalom mellett a nagyszerű színészi alakításoknak és a jól megírt dialógusoknak is köszönheti, hogy nem válik unalmassá. A filozofikusság ellenére is életszagú párbeszédek gond nélkül gördülnek át egyik témáról a másikra. Ebből a szempontból külön kiemelendő az Aydin és nővére között lezajló, vitába torkolló társalgás, mely nemcsak filmidő szempontjából áll a középpontban, hanem dramaturgiailag is – a frissen elvált nő ekkor döbbenti rá bátyját az önáltatásra és posványos életének jól leplezett kicsinyességére.

Kis-Uykusu-6

Az alkotásban képi és dramaturgiai szinten is markánsan jelen lévő évszakon túl erre utal a cím is. A Téli álom központi gondolata a mozdulatlanságba fagyott, megrekedt életmód felett mondott kritika. Egy olyan – a történet minden szereplőjét érintő – helyzet felett, amiből nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen az eszmélés. Ebben pedig jelentős részt vállal az – a filmben végig kiemelten ábrázolt – izolált közeg, ami a maga fél-barbarizmusával megköti az ott élőket.

Kis-Uykusu-2

Anatólia vadromantikus tájai az alkotás elejétől fogva szemkápráztató totálokban tárulnak a szemünk elé. Nuri Bilge Ceylan filmjében azonban nem csupán gyönyörködtetési célból van jelen a szereplőket magába szippantó természeti közeg – alig regulázott vadsága az ott élők lelkéhez hasonlítható, de motivikája mellett dramaturgiai funkcióval is bír.  A tél és a hó beköszöntével ugyanis a sziklák által szabdalt és saras vidék még jobban elkülönül az epizódszereplők által mozgalmasnak lefestett külvilágtól (pl. az utazó motoros elbeszélései) – bezárván a saját életükbe beleragadt figurákat. Persze a film valamiféle eszmélést felmutató zárlatának fényében nyilvánvaló, hogy nem a közeg, hanem maga az ember felelős a posványosságért – Aydin helyváltoztatás nélkül is képes továbblépni saját korlátain. De ezt a Téli álom már csak apró reményként mutatja fel. Mi pedig ott maradunk a sötét teremben és didergünk a behavazott vászonról sugárzó hidegség miatt. Meleg és párnázott mozi székek ide vagy oda…

téli álom értékelés

Comments are closed.