Új köntösben a Tartuffe

  A Hamlet bemutatója óta kíváncsian figyelem, milyen munkákkal jelentkezik Bagossy László. Szerencsére azoknak, akik hozzám hasonlóan kedvelik a rendező munkásságát, nem kell messzire menniük ahhoz, hogy megkapják a jól megérdemelt színház adagjukat. Elég jegyet váltaniuk az Örkény Színházba, ahol korábban már a fent említett shakespeare-i remekműhöz hasonló sikerrel mutatták be A vihar vagy éppen a János király című rendezéseit. Tegnap este végre a legújabb munkáját is láthattuk: tegnap este, az Örkény Színházban mutatták be a Tartuffe-öt Parti Nagy Lajos szabad fordításában.

Moliére darabja régóta a nagy klasszikusok sorába tartozik, amelyet a színházi rendezők lelkesen vesznek elő és porolnak le, az idők során rengeteg interpretációját láthattuk már a darabnak. Azok számára azonban, akik nem vonzódnak az említett klasszikusokhoz, meglepetéssel is szolgálhat Bagossy értelmezése. Ez elsősorban Parti Nagy fordításának is köszönhető, aki modern köntösben álmodta meg, és közérthetően fogalmazta meg a darab szövegét. Ez pedig olyan fiatalos lendületet kölcsönzött a darabnak, amivel valószínűleg azok kegyét is elnyerheti, akik amúgy nem járnak színházba és rigorózusan elkerülik a poros, régi klasszikusokat. A szereplők a mai világ környezetében igyekszik megoldani a problémákat, az átdolgozás pedig remek módon kelti életre a már jól ismert történetet.

10896188_777843985631835_8890841977549983019_o

Fotó: Gordon Eszter

Dióhéjban, ha esetleg valaki még nem került volna közel a darabhoz: Orgon és családja életét váratlanul feldúlja egy rejtélyes idegen, Tartuffe, aki ügyes manipulátorként orránál fogva vezeti a családfőt és hamarosan mindent kicsal a mit sem sejtő Orgonból. Bár családja igyekszik figyelmeztetni a gaztevőre, a férfi egymás után dől be a fondorlatos Tartuffe cseleinek. Azonban ahogy az lenni szokott, semmi sem tart örökké, így a darab végén meglepő fordulatokkal találkozhatunk – talán még olyannal is, ami Parti Nagy tollából az eredeti művet felülmúlva új meglátásba helyezi a történteket.

Ha valakinek olyannyira bejött Bagossy legutóbbi rendezéseként a Hamlet, hogy többször is el kellett zarándokolnia az előadásra, bizonyára a Tartuffe-ben sem fog csalódni. A rendező kezei közt az előadás könnyed, mégis ismerősen szarkasztikus humorral átszőtt, lendületes, mégis komoly üzenettel bíró darab. Ha mondhatjuk, hogy a rendezőnek van egy bizonyos stílusa, akkor az engem kétségtelenül megfogott. Azt hiszem, valahogy így kell előadni a mai nemzedéknek egy Tartuffe-öt. Ez nemcsak a szöveg átfordításában jelenik meg, hanem ezzel egy időben a díszletben is – Bagossy Levente munkája -, ami modern közegbe helyezi a darab cselekményszálait, forgószínpaddal megbolondítva az összhatást.

10915120_777843925631841_1835864870134794530_o

Fotó: Gordon Eszter

Ha valakit mégsem győzött volna meg eléggé a rendezés vagy esetleg a fordítás újszerűsége, még mindig találhat elég gyönyörűséget a színészi munkában. Az előadás főszerepeit többek között a színház vezető színészei és Bagossy Színművészetis osztályának növendékei játsszák. Nagy Zsolt például a címszereplő Tartuffe – bár mint tudjuk, sokáig nem is jelenik meg alakja –, aki számomra kellemes meglepetésként teljes mértékben meggyőzött szerepében. A fondorlatos, hátsó szándékú férfi ügyesen vezeti meg Orgont, aki mindent szavát issza. A színész, nyakában a nagy kereszttel, remek kontextusba állítja Tartuffe illúzióját és a szereplő valódi szándékait. Znamenák István lett Orgon, a családfő, aki mindenben Tartuffe kedvére szeretne tenni. Szerepében a színész kitűnő érzékkel hozza a naiv, mindenre kész férfit, aki befolyásoltsága miatt hamarosan elveszti valóságérzékét. Meg kell még említenem Csuja Imrét Cléante szerepében is.

10626352_777844005631833_8533697679969150658_o

Fotó: Gordon Eszter

Őket támogatja Pálya Pompónia, mint Elmira: ha azt mondanám, hogy a fiatal színésznő az előadás középpontja, nem tévednék nagyot. Azonban kevésbé győzött meg Kókai Tünde, akit korábban Opheliaként, most Marianne-ként láthatunk ismét a színpadon. Mellettük még több társuk is feltűnik, mint Patkós Márton Valérként, valamint Dóra Béla, mint Damis. Pogány Judit Orgon anyjaként már beléptekor képes megteremteni karaktere erős kisugárzását, csak rá tudunk figyelni: a színésznő kitűnően alakította Orgon anyját.

Ha nem is teljesen tökéletes –  van olyan? –, de minden részletében átgondolt darabról beszélhetünk, ami a kidolgozott díszlet burkai alatt, a színészek szavain keresztül valamint a rendezés ötleteitől vezérelve igyekszik boncolgatni az emberi jóhiszeműség, az önzetlen cselekedetek és a valóság veszélyeinek kérdéskörét. Bagossy Tartuffe-jét mindenkinek ajánlom, aki nyitott az új értelmezésre, kíváncsi az egyéni interpretációra, vagy egyszerűen csak egy remek darabot kíván látni.

PERNELLE-NÉ, Orgon anyja Pogány Judit
ORGON, Elmira férje Znamenák István
ELMIRA, Orgon felesége Pálya Pompónia eh.
DAMIS, Orgon fia Dóra Béla eh.
MARIANE, Orgon lánya, Valér szerelme Kókai Tünde eh.
VALÉR, Mariane szerelme Patkós Márton e.h.
CLÉANTE, Elmira nagybátyja Csuja Imre
TARTUFFE Nagy Zsolt
DORINE, Mariane komornája Kerekes Éva
LOYÁL IGNÁC, végrehajtó Máthé Zsolt
LŐRINC, Tartuffe titkára Jéger Zsombor eh.
FLIPOTE, Pernelle-né szolgája, riporternő Varga Lili eh.

 

Valamint: Fórizs Olivér, Hetényi László, Kiss Zsolt, Orosz Gábor, Takács Zalán, Tóth Julianna, Tóth Tünde, Tukora Tamás, Sík Kata, Szegedi Zsófia, Vásárhelyi Márton

 

díszlet Bagossy Levente
jelmez Ignjatovic Kristina
zene Kákonyi Árpád
dramaturg Ari-Nagy Barbara
súgó Kanizsay Zita
ügyelő Mózer Zsolt
asszisztens Érdi Ariadne

 

Rendező: Bagossy László

Comments are closed.