Keresztút – Interjú a rendezővel

Dietrich Brüggemann negyedik nagyjátékfilmje a tavalyi Berlinale versenyprogram egyik messze legkiemelkedőbb alkotása. A Keresztútban nincs egy felesleges másodperc vagy mondat sem: összesen tizennégy képben mesél el egy sokrétű történetet az őszinte hitről és annak totális félreértéséről. Ezzel a teljesítménnyel kiérdemelte a Berlinale legjobb forgatókönyvének járó Ezüst Medve-díjat és valódi katarzis azok számára, akik szeretik a drámai, szívbemarkoló történeteket.

A Keresztút főhőse Maria, egy koraérett tizenéves kislány, aki beteg kisöcséért képes lenne magára venni Krisztus szenvedéseit. Maria szülei egy szigorú katolikus szekta tanítása szerint nevelik a gyerekeiket, azonban pont a dogmák és a görcsösen félreértelmezett tanítások miatt kerüli el a szűk család figyelmét, hogy kislány tervei túlmutatnak a földi lét hívságain.

Bár a téma és a történet magában rejti a lehetőségeit, hogy bántóan provokatív vagy éppen sértő legyen, a Keresztút képes szélsőségeket megmutatni anélkül, hogy gúnyt űzne belőlük. A történet olyan humánummal beszél a hitről, hogy azzal valószínűleg azokat is megérinti, akik nem tagjai egy felekezetnek sem, de azokban is új kérdéseket ébreszt, akik belülről ismerik a vallási közösségek világát. Dietrich Brüggemann rendezésében a film képei ikonikussá válnak, valóban emlékezetes marad minden jelenet. A rendező testvérével, Anna Brüggemann jegyzi a film forgatókönyvét is. Az alábbi interjúban Dietrich Brüggemann azokra a kérdésekre válaszol, amelyek először felmerültek a film megtekintése után.

kreuzweg2

KultOn:A film elképesztően letisztult formavilággal rendelkezik. Melyik fázisban döntötted el, hogy fix kamerát és epizódikus szerkezetű elbeszélést fogsz alkalmazni?

Dietrich Brüggemann: Az elejétől fogva tudtam, mivel a tizennégy stáció és a fix beállítások ötlete volt a kiindulópont. Másképp nem is készítettem volna el a filmet.

KultOn: “A vallás a nép ópiuma” – egyetértesz az idézettel?

D.B.: Persze, de talán szükségünk van erre az ópiumra.

KultOn: Hogyan írnád körül a kapcsolatod Istennel?

D.B.: Bár szeretem a gondolatot, hogy van ott kint valaki attól tartok nincs kapcsolatom Istennel. A német nyelvben van egy kifejezésünk: “Den lieben Gott einen guten Mann sein lassen”, amit nehéz szó szerint lefordítani, de azt jelenti, hogy azért ne gondold túl ezt a dolgod és ne foglalkozz túl sokat Istennel. Azt hiszem, ebben van egy mélyen rejlő bölcsesség.

KultOn: Megéltél valaha csodát?

D.B.: Szerintem az élet maga egy csoda. Tudom, hogy ez nagyon hippisen hangzik, dehát nem így van?

KultOn: Melyik volt az a nézői reakció, ami a legjobban megérintett vagy meglepett a Keresztút közönségétől? Ki tudsz emelni egyet?

D.B.: Amikor teljesen normális emberek remegve mondták, hogy “Úristen, önmagamat láttam a filmbéli anyában, Fel kellett hívnom a gyerekem és megmondani neki, mennyire szeretem”.

KultOn: Ha három olyan művészt kellen megnevezned, akiktől tanultál az alkotói pályád során, kik lennének azok?

D.B.: Billy Wildertől megtanultam, hogy könyörtelenül ezzel együtt szeretettel mutassam be a karkatereimet. Rosa von Praunheimtől (aki a tanárom volt az egyetemen – HFF Potsdam, Babelsberg) megtanultam, hogy szégyenkezés nélkül merjek bízni a saját ösztöneimben. Johann Sebastian Bahctól pedig azt, hogy a mennyország nem egy távoli hely, hanem valami, amit magunkban hordozunk.

Kreuzweg Ertekeles Jav

Comments are closed.