Klasszikushock: Vikingek (1958)

Tegnap este indul a Vikingek sorozat harmadik évada, amit természetesen már mi is nagyon vártunk. Sőt annyira annyira elkapott minket a vikingmánia, hogy rögtön meg is néztük az a legnagyobb (és talán az egyetlen igazán) klasszikus hollywoodi vikingeposzt, Richard Fleischer 1958-as Vikingek-jét. 

Hollywood aranykorában egymást követték a monumentálisabbnál monumentálisabb történelmi kalandfilmek/drámák, a Vikingek egy évvel a Ben Hur és két évvel a Spartacus előtt jelent meg, manapság mégis sokkal kevesebbszer emlegetik mint a másik kettő ma már klasszikusnak tartott alkotást. Pedig Fleischer rendezése még mai szemmel is egészen szórakoztató. Sőt jelen sorok írója szerint sokkal élvezetesebb darab, mint Kubrick erősen túlértékelt történelmi filmje.

Akkor viszont miért kap sokkal kevesebb figyelmet? Talán mert a történetéből hiányzik az-az ambíció amitől igazán eposzi méreteket ölthetne a film. A sztori egy szerelmi háromszög köré épül: Ragnar fia elrabolja a király menyasszonyát, azonban a nőt egy rabszolga megszökteti, akinek még fogalma sincs arról, hogy származása révén sokkal fontosabb mint gondolná. Sajnos az ambíció hiánytól eltekintve sem tökéletes a forgatókönyv: egy igen csak zavaró hiba, hogy az egyik főbb mellékszereplő (Egbert király – James Donald) aki a cselekmény során jelentős mértékben mozgatta az eseményeket, a játékidő háromnegyedénél egyszerűen csak eltűnik mindenféle magyarázat nélkül. Ami különösen kár, mert kifejezetten érdekes figura, de igazi motivációi és végső célja így  félig meddig az írószoba homályában maradt. Viszont a fő sztori vonalat azonban viszonylag logikusan viszi végig a film.

thevikings1958kirkdougl

Ami azonban mindenképpen a film javára írható, és kárpótol a forgatókönyvbéli hiányosságokért: az, az hogy sok más kortársával ellentétben nincsen elnyújtva. Az alig két órás játékidő kifejezetten rövidnek minősül az 50-es 60-as évek többi történelmi filmjéhez képest. Ennek hála jóval dinamikusabb is azoknál, bár viszonylag kevés csatajelenetet tartalmaz, a cselekmény ennek ellenére sem válik unalmassá. A tempó megfelelő és a csatákon kívül is vannak igazán izgalmas momentumai (pl.: amikor a ködben keresik egymást a viking hajók). Illetve a viking szokásokat bemutató jelenetek is kifejezetten érdekesek. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen a rendező a forgatás előtt két évig tanulmányozta a viking kultúrát, hogy filmje (hollywoodi mércével mérve) a lehető legautentikusabb legyen (többek közt a viking hajókat is eredeti tervek alapján építettek a filmhez). A finálé közel 20 perces várostroma pedig igazán izgalmasra és (korához képest) látványosra sikeredett.

A film legnagyobb erénye azonban, egyértelműen a színészi játék:  Az all-star szereplőgárda egyik tagjára sem lehet igazán panaszunk. Kirk Douglas dinamikus és élvezetes játékával azonban egyértelműen ellopja a showt. Bár már itt is 20 évvel öregebb a szerepénél, ez egyáltalán nem látszik meg rajta, ellenben a Spartacussal ahol a játékidő nagy részében csupán enerváltan bámul maga elé, itt igazán elemében van, egyértelmű, hogy ő is élvezte az antihős viking vezér szerepét. A film másik főszereplője (a Douglassel a Spartacusban majd ismét együtt játszó) Tony Curtis, igaz neki jutott a kevésbé látványos és érdekes szerep és így Douglas mellett egy kicsit elhomályosul, viszont az ő játékára sem lehet panaszunk. Szimpatikus és kellően kétszemű főhős. A mellékszereplők is hasonlóan nívósak: Ernest Borgnine tökéletes viking fővezér, Frank Thring pedig kissé teátrális, szórakoztató mint ambiciózus uralkodó. A férfiakhoz képest Janet Leigh kissé haloványabb alakítást nyújt, de ezért inkább az okolható, hogy nem sok szerepet kapott a filmben azonkívül, hogy egyszer Douglas, egyszer pedig Curtis mentse ki egy ráerőltetett házasságból.

thevikings1958tonycurti

Ráadásul a film nagyon jól is néz ki minden szempontból, látvány terén abszolút megérdemli az eposzi jelzőt. A díszletek és a jelmezek  megalkotásánál nem csak a korhűségre, de a minőségre is nagy hangsúlyt fektetek (azért ma már néha látszik egy-két kardon, hogy az bizony nem igazi).  Jack Cardiff fényképezése pedig helyenként valóban lélegzetelállítóan szép képekkel operál, melyekhez Mario Nascimbene nagyszerű alléfestést komponált.

Összességében a Vikingek egy roppant szórakoztató és kortársainál jóval dinamikusabb alkotás, tele remek színészekkel.  A történelmi filmek rajongóinak mindenképpen kötelezően ajánlott, de aki kicsit is fogékony a klasszikus álomgyári eposzokra az mindenképpen nézze meg.

vikingek vázlat

Comments are closed.