A Bernhardi-ügy: az értékrend próbája

A Bernhardi-ügy Arthur Schnitzler egyik legmeghatározóbb darabja. Részletesen és  felváltva vizsgál súlyos politikai és morális kérdéseket, amik saját korában is kényesek voltak, csak úgy, mint napjainkban. A történetben Dr. Bernhardit állítja a sors akadályok sora elé: a doktor által vezetett klinikán haldoklik egy fiatal lány. Mikor azonban a pap megérkezik, hogy utolsó kenetet adjon fel neki, Bernhardi megtiltja neki, hogy ezzel ráébressze a lányt a valóságra.  Pár pillanattal később a beteg meghal, Bernhardi pedig erkölcsi kérdések össztüzébe kerül.

10997028_810226522393581_8964304443370894459_o

Fotó: Gordon Eszter

Az Örkény Színház illusztris repertoárján átfutva nehéz ilyen esetben csalódni ebben a teátrumban. A társulat összeszokott, közösen és egyenként is erős előadóművészekről beszélünk, akik az esetek többségében kiváló alakítást nyújtanak. Függetlenül a körülményektől elviszik a hátukon az előadást, még akkor is, ha egy darab története kevésbé tetszetős vagy kevésbé követeli ki magának a figyelmünket. Ez a bemutató kapcsán sem volt másképp.

Mácsai Pál, mint Bernhardi professzor, morális és politikai kérdések kereszttüzében találja magát, és igyekszik értékrendjének megfelelően kezelni helyzetét. Hamar rájön, hogy nem lehet csupán jó vagy rossz döntésekről beszélni. Mácsai karakterével nem nehéz azonosulni (függetlenül státuszától vagy speciális helyzetétől), mindannyian ismerünk ilyen szituációkat, amikor nehéz dönteni és vállalni a következményeket. Gálffi László a miniszter, aki döntések elé állítja Bernhardi-t, és meghatározza jövőjét. Für Anikó Dr. Ebenwald szerepében végez kiváló munkát, mikor az orvos helyébe kell lépnie, és éreznie kell a helyzet súlyát. Nagy Zsolt a templom plébánosa, aki párt- és karrierharcok sűrűjébe juttatja az orvost. Ő ragaszkodik elveihez, ahogyan Bernhardi is.

1978559_810228245726742_978344274716688701_o

Fotó: Gordon Eszter

Ascher Tamás rendezése ennek ellenére korántsem nyújt ilyen egyenletes teljesítményt. A darabban rejlő lehetőségeket mérlegelve pedig ez nagy csalódás: mennyi mindent és mennyivel jobban is ki lehetett volna bontani. A történet az első órában nehezen talál magára, kezdetben még kissé érdektelen a stilizált kórterem, az ismeretlen orvosok, majd a konfliktus ereje. Ez később kap lángra, ám tekintve az előadás végének erejét, nem a konfliktus a probléma fő katalizátora. Inkább a pap és Bernhardi mély, őszinte beszélgetése, amelyben kifejtik meggyőződésük fő pontjait. Ekkor bizonyul a morális oldal dominánsabbnak. Onnantól kezdve a gondolatvilág nagyobb mértékben képes elmélyülni, és arra a pontra jutni, ami a legvégén megadja a válaszokat.

A Bernhardi-ügy után az egyik legfontosabb kérdés merült fel bennem a színházművészettel kapcsolatban. Mennyire feladata a színháznak az, hogy ilyen mértékben reagáljon, reflektáljon a politikai helyzetre? Tovább megyek: feladata-e, egyáltalán? Valamennyire része kell, hogy legyen, nyilvánvalóan. De ahogy hasonló témában készült darabok esetében már leírtam: szerintem a politikai utalás tulajdonságát, és nem célját kellene, hogy képezze egy darabnak. Ezt érdemes és kell is vizsgálnunk egy előadás kapcsán.

10649101_810227485726818_2272678647082345975_o

Fotó: Gordon Eszter

Márpedig Schnitzler darabja csodálatos alapanyag a politikai és morális kérdések firtatásához, ehhez azonban elengedhetetlen megtalálni az egyensúlyt. Ebben az esetben a mérleg nyelve egyértelműen a politikai reflektálás oldalára billent. Ezt a hibát a társulat sem képes feledtetni. A gond azonban ott kezdődik igazán, ha az egyszerű néző úgy távozik az előadásról, hogy úgy érzi: már készen kapta azt a nagyon is lényeges üzenetet. Ilyenkor esély sincsen arra, hogy elkészítsük a saját interpretációnkat – ez a megmondó színházak esetében releváns, nem pedig egy olyan hely kapcsán, ahol amúgy építő jellegű és fontos kérdéseket tesznek fel.

Fordította Kertész Imre

DR. BERNHARDI, a belgyógyászat professzora, az Erzsébet klinika igazgatója Mácsai Pál
DR. FLINT, vallás-, közoktatás- és egészségügyi miniszter Gálffi László
DR. EBENWALD, a sebészet professzora, igazgatóhelyettes Für Anikó
DR. CYPRIAN, a szemészet professzora Znamenák István
DR. FILITZ, a nőgyógyászat professzora Csuja Imre
FRANZ REDER, a Szent Flórián templom plébánosa Nagy Zsolt
DR. ADLER, kórboncnok Polgár Csaba
DR. WINKLER, tanácsos az egészségügyi minisztériumban Epres Attila
DR. LÖWENSTEIN, docens a gyermekgyógyászaton Takács Nóra Diána
HOCHROITZPOINTNER, végző orvostanhallgató Vajda Milán
DR. TUGENDVETTER, a bőrgyógyászat pofesszora Debreczeny Csaba
DR. WENGER, Tugendvetter asszisztense Máthé Zsolt
DR. GOLDENTHAL, védőügyvéd Bíró Kriszta
DR. OSKAR BERNHARDI, Bernhardi asszisztense Szabó Sebestyén László eh.
DR. FEUERMANN, körorvos Oberhollabrunnban Némedi Árpád mv.
LUDMILLA, ápolónővér Kókai Tünde eh.

díszlet Izsák Lili
jelmez Izsák Lili, Glaser Mária
videótervező Juhász András
dramaturg Ari-Nagy Barbara, Gáspár Ildikó
zene Kákonyi Árpád
súgó Kanizsay Zita
ügyelő Mózer Zsolt
asszisztens Érdi Ariadne

Rendező: Ascher Tamás

Comments are closed.