Két szék között, de nem a pad alatt

fotó: Csatáry-Nagy Kriszta

 Függöny fel és egy párizsi szalonban vagyunk, melynek a Thália Színház ad helyet, ahol februárban mutatták be Robert de Flers – Gaston Arman de Caillavet vígjátékát a Két szék között című előadást. Méhes László rendezésében, Molnár Ferenc fordításában, kitűnő alakításokkal és ötletes díszlettel elevenedik meg Párizs a Nagyszínpadon. A francia szalonvígjáték egy eltűnőben lévő műfaj, de ha erre a darabra váltunk jegyet, akkor mindenképpen egy időutazásban veszünk részt. Az elegáns francia stílus és finom humor uralja a színpadot. Rózsa István díszlettervező munkáját is meg kell említeni, mert szinte érezni lehet a tenger illatát a libbenő függönyök mögül.

Edmond, Szervét Tibor tudja, hogyan kell csábítani. Úgy is mondhatnánk, hogy jól ért a nők nyelvén és a darab alatt azon fáradozik, hogy másokat a jó útra térítsen, elvezesse őket a boldogsághoz. Apa szerepében kissé dacos, de fontos pillanatokban mégis a szívére hallgat. A főszereplő mégis inkább a fiatal, szárnybontogató Georges, Mohai Tamás, kinek neve is hangzatos a hölgyektől. Csapong a partik és kaszinók között, felelősség nélkül elígérkezik találkákra, de mondhatnánk, hogy ez a fiatalság bolondság…! Teljesen jól érzi magát mindaddig, míg komoly döntést nem kell hoznia.

fotó: Csatáry-Nagy Kriszta

fotó: Csatáry-Nagy Kriszta

Odette, Fodor Annamária, a feleség és nevelt lányuk Sodró Eliza (e.h.), Micheline között konfliktusok alakulnak ki a lány művészet iránti érdeklődése miatt, de fényűző életét élvezettel éli még akkor is, ha férje kilengéseiről tudomást szerez. Sodró Eliza, fiatal színésznő remek alakítása létfontosságú az érzelmek közvetítése érdekében. Mohai Tamás és Sodró Eliza közös jelenetei kifinomultak, de mégis ott van bennük az igazi életből vett irónia és humor is.

Míg az első felvonásban a tenger alig hullámzott, addig a másodikban viharosabb és kiszámíthatatlan vizekre eveztünk. Jót tett a „hajóváltás”, vagyis a díszletváltás. A belső titkos részletekért el kell látogatni a színházba! A szerelmi két-, három-, négyszög, egyre kifürkészhetetlenebb és maga Georges sem látja már az alagút végét. Ha az ember tényleg ilyen nehéz döntés elé kerül, mit tartson szem előtt? A szíve legyen előrébb vagy az esze? Kedvenc idézetem a darabból:

„A férfi olyan, mint egy nyakkendő – s nem a nyakkendő választja ki a vevőt.”

fotó: Csatáry-Nagy Kriszta

fotó: Csatáry-Nagy Kriszta

Főhősünk sorsa meg van pecsételve az elejétől kezdve, ő csak úszik az árral, hol akadályokkal teli útra keveredik, hol zökkenőmentesen átcsúszik a rostán. Vajon mindenkinek a sorsa meg van írva és mi csak próbáljuk átvészelni a nehézségeket, élvezni az örömteli perceket? Ebben az esetben fölösleges bármiért is aggódni, mert a baj elszáll, előbb vagy utóbb ki tudja…

Egy kellemes esti programként tudnám ajánlani a francia vígjátékot, mely feleségekről, férjekről, érdekekről, szerelemről szól vagyis az életről.

Szereplők:
Edmond: Szervét Tibor
Georges: Mohai Tamás
Morange: Mózes András
Adolphe: Tamási Zoltán
Micheline: Sodró Eliza e.h.
Vivette: Tóth Eszter
Francine: Gubás Gabi
Odette: Fodor Annamária
Romarin: Hunyadkürti István

súgó: Serfőző Andrea
rendezőasszisztens: Kelemen Kata
jelmeztervező: Horváth Kata
díszlettervező: Rózsa István
rendező: Méhes László

Comments are closed.