A szuperhősök felnőnek – Bosszúállok: Ultron kora

A Bosszúállók: Ultron korától nagyon sokat várt mindeki. Az első az utóbbi évek egyik legjobbnak tartott blockbustere volt, az elvárások pedig tulajdonképpen teljesíthetetlenül magasak voltak, hisz nemhogy ugyanazt a szintet kell teljesítenie, de lehetőleg azt túl is kellene szárnyalnia. Mindezt úgy, hogy összekösse a Marvel filmes univerzum második fázisának lehetőleg összes filmjét, úgy, hogy a második fázis már egy sokkal tágabb mozgóképes univerzum lett, mint az első volt. Közben megágyazzon a számtalan ezután következő filmnek, elindítva dolgokat, amik csak később válnak igazán fontossá, meg bemutassa rendesen az új karaktereket. Ha pedig ez mind megvan, akkor még lehetőleg egy saját sztorit is el kell mesélnie, elejével, közepével, végével, sok akciójelenettel, meg lehetőleg karakterfejlődéssel. A legnehezebb pedig, hogy ezt nem egy összesen 8 órás sorozatban, hanem 140 percben. Sikerült-e ez mind Whedonnak? Igen. Csalódottak lesznek nagyon sokan? Igen.

 

A helyzet ugyanis az, hogy amikor a Bosszúállók a mozikba került, akkor valami olyannak lehettünk részesei, amit évekkel ezelőtt elképzelni sem mertünk (a Warner a Marvel előtt többször tervezett Igazság ligája mozifilmet, aztán végül mindig beijedt), valami olyannak, ami mérföldkő Hollywood történetében, egyúttal egy új trend születése is. Most, hogy már minden stúdió mindenből nagy, sok filmes átjárható univerzumot tervez, időközben pedig valóságos túltengés volt szuperhősfilmekből, így már egyáltalán nem hat kuriózumként ez az egész nagy közös film dolog, nem lesz ugyanaz az élmény, mint az első volt, mert egyszerűen nem is lehet. Ráadásul a Marvel hibázott azzal, hogy már a film előtt bejelentette a Polgárháborút, amiben majd a Vasember vezette szuperhősök csapnak össze az Amerika Kapitány vezette szuperhősökkel, így ahelyett, hogy a Bosszúállók 2 lenne a nagy attrakció, most már szimplán csak egy felvezetés a nagy attrakcióhoz, ami az Amerika Kapitány 3 lesz – amit szereplőgárdáját tekintve simán hívhatnának akár Bosszúállók 3-nak is.

 

Viszont, ha nem idealizáljuk túl az előző részt, akkor a folytatás legalább olyan szórakozást tud nyújtani, de akár jobbat is. Nekem például bár nagyon tetszett az, voltak vele problémáim. Nem mindegyik karakter kapta meg a neki járó figyelmet, némi túlzással Vasember one man showjának érződött, amiben szinte csak Hulk tudott néha partner lenni. Sólyomszem például nagyon el volt hanyagolva, de úgy összességében is elmondható, hogy nem tudtunk meg olyan túl sok mindent a karakterekről, vagy legalábbis kevés olyan dolgot, amit már ne tudtunk volna a korábbi filmektől. Ettől persze még nagyon szórakoztató volt ugyan, de nem tökéletes. Nos, a második sem feltétlenül tökéletes, ugyanis az első sokkal kompaktabb ugyan, viszont mégis több, többek közt azért is, mert sokkal nehezebb mutatványt hajt végre elődjénél. Ugyan azért is volt elődje kompaktabb, mert valósággal rohant, az Ultron kora egy picivel lassabb film, de ez egyáltalán nem megy az élvezet kárára, sőt, ahogy többen is írták már, a film legérdekesebb jeleneteiben legtöbbször nem is harcolnak. Mindenik karakter megkapja a saját, kisebb-nagyobb ívét, beleértve az új karaktereket is. Az egyik legjobb Higanyszál útja, ahogy arrogáns kis pöcsből valódi hőssé válik.

 

Ráadásul hála annak, hogy többen panaszkodtak rá az interneten, Whedon pedig rendszerint odafigyel a nézői visszajelzésekre, Sólyomszem ezúttal nemhogy nem sikkad el, de messze ő a filmben a legvagányabb, sőt, a legjobb poénok is neki jutnak. Jeremy Renner brillírozik is a szerepben, végre nem pocsékolják el a tehetségét. Ultron személyében pedig megvan végre a Marvel-filmek második igazán jó főgonosza Loki után. Olyan, mint egy elkényeztetett kisgyerek, egy hatalmas, ijesztő elkényeztetett kisgyerek, aki legtöbbször teljesen kiszámíthatatlan, és pont ez benne a legfélelmetesebb, ugyanakkor a motivációi mindvégig tiszták, tettei következetesek. Összességében a Bosszúállók: Ultron ha nem is sokkal, de jobb, mint az előző rész, amennyiben nem misztifikáljuk túl az elsőt, és el tudjuk fogadni, hogy tök más élményt fog nyújtani. Ezen túl pedig észben tartjuk azt is, mennyivel nagyobb tétben játszik, mint eddig bármi a Marveltől. Ugyanis Whedon véghez viszi a lehetetlent, nemhogy hozza ugyanazt, de néhány szempontból némileg többet is, még ha picit jobban csikorog is a gépezet, mint szokott. De kétség se férjen hozzá, hogy a nyár egyik legszórakoztatóbb és legambiciózusabb filmje.

 

11128407_10206945662387027_1154847694_n