Fiatalok színháza – a Gór Nagy Mária Színitanoda vizsgáin jártunk

 Engem végtelenül izgatnak a különböző elgondolások és nézőpontok. A színház számomra egy olyan eszköz, amivel feltárhatjuk a legmélyebb gondolatokat, véleményt fejthetünk ki, és jó esetben, adhatunk egy kis munkát, üzenetet az átlagembernek a függöny legördülését követően. Ennek hazai gócpontja a budapesti színházi élet, ahol óriási választék tárul egy hozzám hasonló színházfetisiszta elé. A budapesti kőszínházak és független társulatok előadásai során az ember könnyen megismerheti a magyar színház dobogó szívét.  Azonban vannak más területek is, ahol az ember kincsekre bukkanhat. Például egy olyan helyen, ahol a jövő színművészei születnek, alakulnak, formálódnak. Az említett, igen komplex fejlődésbe akár az utca embere is betekinthet. A tegnapi nap során lehetőségem is nyílt belepillantani ebbe a folyamatba: a Gór Nagy Mária Színitanoda növendékeinek szakmai vizsgáján, gyakorlati napján jártunk.

11218564_1124528287574322_6592379620035946606_o

Csetepáté Chioggiában (Fotó: Molnár Gabriella)

Nem véletlenül tartom fontosnak, hogy az ember a fiatalok színházát is nyomon kövesse (függetlenül attól, hogy melyik egyetem vagy tanoda munkájáról beszélünk). Ez a színházművészet olyan illusztris részét képezi, amely során tanúi lehetünk a vállalkozó kedvű színészpalánták igen érdekfeszítő lelki illetve előadó készségi változásának, és nem utolsó sorban megismerkedhetünk azokkal, akikkel jó esetben néhány éven belül a nagyszínpadon is találkozunk majd. Az ehhez hasonló gyakorlati vizsgákon minden ezekről az emberekről szól: az ő egyéniségük, megoldásaik, jellemábrázolásuk van a középpontban, sallangmentesen, hogy minél tisztábban, egyértelműbben kiderüljön, ki hogyan létezik ebben a speciális közegben.

A nap folyamán három előadás során tekinthettem bele a Gór Nagy Máriások munkájába, a tapasztalatok pedig függetlenül attól, hogy valami működőképes volt-e vagy sem, igen tanulságosak voltak. Szerintem elengedhetetlen, hogy ha valaki alkotni szeretne valamit, függetlenül szakmától, azt szívvel-lélekkel, és komolyan tegye. A lelkesedés és az előadóművészet iránti alázat kettőse az, amit én elsősorban kerestem és szerencsére meg is találtam. Ebben az esetben ugyanis az is formálható, akinek esetleg egy karakter kevésbé állt jól vagy kevésbé találta meg helyét benne. Akik itt vannak, azoknak helyük is van itt, és tehetségük által tudnak majd érvényesülni. Itt nem csupán szakmai fortélyokról beszélünk: elsősorban önmagukkal kell megvívniuk a csatát, hogy a közönség előtt meggyőző alakítást nyújthassanak majd. De talán, ezért is olyan izgalmas mindez.

10406742_1124527494241068_4989464692536122785_n

Csetepáté Chioggiában (Fotó: Molnár Gabriella)

Csakúgy, mint a Kovács Gábor Dénes által rendezett Bánk Bánban, ahol a másodéves színészkezdemények mutathatták meg tudásukat. A közel egyórás, lerövidített előadás végtelenül alárendelte magát annak a célnak, hogy a növendékek legyenek leginkább a fókuszpontban. Ezért nem is látunk díszletet: ami az előadások olyan nagyon fontos kelléke, most inkább elvonná a figyelmet a fiatalokról, akiknek így még nagyobb lehetősége nyílik az érvényesülésre. Nem is a történet köti le az embert, hanem annak megfigyelése, ki hogyan oldja meg a feladatot és létezik a színpadon. A vizsgaelőadások sajátja, hogy vannak, akik erőteljesebben érvényesülnek, és vannak, akik kevésbé. De nincs-e ez így a színházakban is? Itt a főbb szerepekben láthattunk erős alakításokat. Rádai Boglárka Melinda szerepében győz meg minket: alakításában a nő sebezhető, mégis erős kisugárzású és tekintélyt követelő. Dóra Ádám mint Bánk Bán, aki erős lelkiségű, mégis nagyon emberi és gyarló is egyben. Gertrudis Enyingi Zsófia előadásában kel életre: a királyné lényegét megragadva igyekszik megformálni az uralkodót, miközben idegensége miatt a főurak le akarják taszítani a trónról. A konfliktusok ereje és az egymásnak feszülő indulatok keltették a darab feszültségét. Az előadás rövidsége ellenére képes visszaadni klasszikusunk lényegét és mélységét: bár sokszor láttuk már a művet más színházakban is, képes elgondolkodtatni annak ellenére, hogy a darab  interpretálása csupán másodlagos volt a fiatalok játékával szemben.

A komoly téma után könnyedebb hangvitelben folytatódott a vizsganap: Szép Ernő és Molnár Ferenc jeleneteket álmodott meg Gieler Csaba rendezőtanár. A jelenetcsokrok között zenés és énekes átvezetés adta meg a hangulatot, amelyben a növendékek énekesi képességeiket is megmutathatták. Az előadás igazi különlegességét az adta, hogy újabb és az eddigiektől teljesen eltérő szerepekben láthattuk a másodéveseket. Az erőviszonyok ezzel áthelyeződtek, de az esetek többségében, aki az előző előadásban teret tudott nyerni, annak itt sem volt különösebb problémája. Mégis kiemelném a Kávécsarnok jelenetben Enyingi Zsófit illetve partnerét, Fecske Dávidot, akik egyenletesen felépítve mutatták be ennek a különleges kapcsolatnak a fejlődését. Valamint az Ördögben Müller Claudiát és Rádai Bogit, akik a két egymásnak feszülő nőt keltik életre, és kezdenek párbeszédbe saját szerepükről a férfi életében. Az előadás kellemes hangulatú, üde színfolt irodalmunk kiemelkedő műveivel. Célját és hatását eléri: nem kell mély üzenetrendszert kutatni, a különböző történetek kedvesek és bájosak, szórakoztatóak, amelyben a növendékek újabb oldalukat mutathatták meg.

11155094_1124529584240859_4107833035018050212_o

Csetepáté Chioggiában (Fotó: Molnár Gabriella)

A megtekintett előadások közül azonban kétségkívül a Csetepaté Chioggiában volt az, ami a legjobban elnyerte a tetszésemet. Kovács Gábor Dénes rendezése mindennek és mindenkinek hagy teret működni. Legnagyobb érdeme a darabnak a végzős növendékek bemutatkozása mellett az az olaszos beütés, ami mindegyik karaktert megbolondítja, élettel telivé, pulzálóvá varázsolja. Ez pedig kétségkívül szinte mindenkinek jól állt. A „nagy balhé” mindenki jövőbeli kilátására hatással van, egymás után bomlanak fel majd köttetnek meg újra az eljegyzések, vesznek össze majd békülnek a szenvedélyes vérmérsékletű szomszédok. A másfél órás előadáshoz már kapunk díszletet, nem is akármilyet, ami szintén a görögös-olaszos hangulatot támogatja: az utcán kapnak hajba a szomszédok, az ablakokból egymásnak kurjongatnak a nők. A lányok közül Bodor Szabina Luciettája és Harsányi Lea Checcája, valamint Dobrovszki Dóra Pasquája győzött meg a legjobban: ők képezték számomra az előadás főbb pontjait, amik elindítják az események láncolatát. Őket támogatja Szőke Dániel, valamint Dóra Ádám és Takács Zalán remek alakítása is. Az előadás kellemes hangulatú, poénos, és remekül áll mindenkinek, aki színpadra lépett benne. Szívesen nézném újra.

Végső konklúzióm az, hogy igenis el kell járni a fiatalok színházába, mégpedig sokkal gyakrabban. Talán még nem teljesen kiforrott, nem tökéletes minden ízében a színésznövendékek előadásmódja, de van olyan, amikor nem is kell annak lennie. A Gór Nagy Mária Színitanoda színháza mindent képviselt, amit én egy ilyen intézménytől elvárok és látni akarok. Kíváncsian várom a folytatást.

Katona József: Bánk Bán
Rendezőtanár. Kovács Gábor Dénes

Szereplők: Bende Máté, Dóra Ádám, Enyingi Zsófia, Fecske Dávid, Gerencsér Dani, Geri Tamás, Patrik Miller, Müller Claudia, Németh Renáta, Rádai Boglárka, Sipos Judit, Szekér Gergő, Szőke Dániel, Valázsik Péter

Szép Ernő – Molnár Ferenc: Vurstli – Jelenetek
Rendezőtanár: Gieler Csaba

Szereplők: Dóra Ádám, Enyingi Zsófia, Fecske Dávid, Kókai Dóra, Müller Claudia, Németh Renáta, Rádai Boglárka, Schmelczer Klaudia, Sipos Judit, Szekér Gergő, Takács Zalán, Valázsik Péter

Goldoni: Csetepaté Chioggiában
Rendezőtanár: Kovács Gábor Dénes

Szereplők: Bodor Szabina, Dóra Ádám, Dobrovszki Dóra, Erki Gabriella, Fecske Dávid, Hajdú Zsuzsa, Harsányi Lea, Kátai Norbert, Pintér Dorina, Szabó Arnold, Szőke Dániel, Takács Zalán, Tóth Anna