Színház? Színház! – POSzT 2015 összegzés

Legelőször két évvel ezelőtt vettem részt a Pécsi Országos Színházi Találkozón. A hangulat, a festői környezet és az esti színházlátogatások együttes erővel ragadtak magukkal. Egyáltalán nem tévedtek azok, akik Pécsre álmodták meg a kultúratámogatók össznépi találkozóját. Ez nem csupán egy olyan fesztivál, ahová évente egyszer szórakozni jár le az ember. Szellemi műhely és mély látlelet az egész éves szakmai felhozatalról, ahol az ember előadás után, az éjszaka közepén egészséges vitahelyzetekben és érdemben is tud beszélni a színházról és kifejteni a véleményét.

Most, 2015-ben hasonló elvárásokkal, és tapasztalatok reményében szálltam vonatra. Tény, hogy az elmúlt hónapok olyan, régmúltból gyökeredző problémákat hoztak föl, amelyek sokunkban megkérdőjelezték a részvételt. Kell-e még jönni, és ha igen, miért?

kulton

Pécsi Nemzeti Színház (fotó: Pál Zsófia)

A szakma megosztottsága borzasztóan elszomorít, de nem azért érkezik az ember, hogy politikailag korrektnek vagy inkorrektnek minősítsen bizonyos helyzeteket. Ott, ahol nagy döntéseket hozunk meg, végül egyetlenegy nagy érv került a fókuszpontba. Azért érkeztem, hogy színházat nézzek. Vegytisztán, mindentől mentesen. Elvonatkoztatva az utcán zajló balhéktól és zavaró körülményektől. Ennyire egyszerűen, a művészet oltárán áldozni és írni, írni, írni. Nem állást foglal az, aki végül úgy dönt, hogy leutazik ide.

Nem azt boncolgatom, hogy a POSzT idén jó volt-e vagy sem. Azt mindenki meg tudja ítélni a saját szájíze szerint.  Aki itt volt és részt vett – attól függetlenül, hogy nyugodt lélekkel sem hátramaradni, sem megjelenni nem volt képes senki sem –, végül mégiscsak a nagyobb jó érdekében dönthetett így. Ez a színház intézménye volt. És igenis, volt itt mit nézni.

Beülni Bagossy László Hamletjére, és tanulni az interpretációkról, a leporolt  klasszikusokról, látni és figyelni a nagy színészeket. Megismerni tehetséges fiatalokat egy csodálatos másfél órában a kaposváriak Szigorúan ellenőrzött vonatok című darabjában. Élvezni az év egyik legjobb főszereplő alakítását a Tündérkertben, Zayzon Zsolt révén. Megismerkedni az experimentális színházzal, egészen közelről és egészen interaktívan a Felülről az ibolyát-ban. Belesni a kulisszák mögé és szemrevételezni a háttérszakmák rejtelmeit a POSzT It-ben. És mindeközben, hazafelé félúton kollegákkal összefutni a Király utcában, beülni egy capuccinóra, és élvezni a várost.

Márpedig ha valami, akkor még ez a magasztosság működik: csak-azért-is, és a körülmények dacára is csinálni, játszani, rendezni és írni.  Ez a felsorolás pedig számomra bizonyítja, hogy volt és van értelme ide lejönni. Hogy van min, és hogy kell is ezen változtatni, nem vitás. De igenis lehet élvezni megítélések és reflexiók nélkül a fesztivált: nagy alázattal, tisztelettel, szakmai kíváncsisággal és a kollégák iránti kölcsönös megértéssel. De főleg akkor, ha csupán a színházat, és csakis a színházat tartjuk szem előtt.