Hatásos Mohácsi Hairje
Ezt mindenképp látni kell – ez volt az első gondolatom, amikor az Orlai Produkciós Iroda bejelentette, hogy idén nyáron a Hair című musicalt állítja színpadra a Belvárosi Színházban. Olyan fiatalként, aki az azonos című filmen nőtt fel, elképzelhetetlennek tartottam, hogy kihagyjak az életemből egy olyan másfél-két órát, mikor a jól ismert dallamok a színpadon, színházban kapnak szárnyra.
Fontos azonban leszögezni, hogy botorság lenne hasonlítani a mozgóképes verzióhoz, hiszen Mohácsi János rendezésében a Hair az eredeti Broadway műből táplálkozik. Ezért nemcsak színházi jellege teszi különlegessé, hanem azok az új szempontok, megközelítések, amik képesek új meglátásba helyezni a filmen látott történetet. Főleg ezért tartottam érdekesnek a színpadi darabot.
Az ismerős nóták dacára inkább tartom Mohácsi Hairjét prózai műnek, mint musicalnek. Persze, megrendítő, lúdbőrös az érzés, mikor legszívesebben együtt énekelnél a színészekkel, de a rendező alapkoncepciója nem a dalokban rejtőzik. Hozzátenném viszont, hogy nem attól fogom magaménak érezni a darabot, hogy kibeszélnek a színészek a színpadról, hogy erőltetett módon ráhúzzák a műre a magyar köpönyeget. Ezt tanácsosabb árnyaltabb módon megtenni.

Fotó: Tiszeker Dániel
Az első felvonás pontosan ebbe a próbálkozásba fulladt bele. Önmagában nézve is lassan, lendületlenül indult meg a történet, ami tulajdonítható a premier jellegnek, hogy túl korai és még nem készült el az előadás. Ez persze idővel bőven orvosolható, ám annak fényében, hogy a színészek a későbbiekben mit produkáltak, szomorúsággal töltött el.
Ennek ellenére voltak kitűnően működő és hatásos pillanatok is, amik képesek voltak magukkal ragadni – és nem is akármilyen módon. A második felvonás során a rendezés ötletes, tiszteletteljes és kissé spirituális módon közelíti meg az alapanyagot. A dalok, Khell Zsolt egészen elképesztően stílusos díszlete és a fényjátékok közösen hozták létre azt a hangulatot, amit szerintem egy ponton mindenki elvárt a Hairtől: a behívók elégetésének pillanata, a Hare Krishna éneklés a narancssárga színbe borított színpadon. Valamint kiemelném még az első felvonás végét, a színészek közös dobolását és hangulatkeltését, ami kiemelkedő és zseniális pontja volt az előadásnak. Az új fordítás nem zavaró: kezdetben szokatlan, de nem élvezhetetlen, a végén pedig Závada Péter azzal csalogatja elő a könnyeket, hogy az utolsó sorokat ismét eredeti nyelven halljuk.

Fotó: Tiszeker Dániel
Szabó Kimmel Tamás egyre jobban érzi magát a színpadon – de ami még ennél is fontosabb, az alakítását látva én is egyre jobban bizakodom, ha az ő nevét látom egy előadás szórólapján. Egyike volt azoknak, akiket lankadatlan figyeltem az előadásban. Nem csalódtam – ha korábban nem győzött meg, most mindezt pótolta Berger szerepében. Az „I’ve Got Life” magyar verzióját énekelve a maga képére formálta szerepét, és ez a verzió nekem is működött. Hóbortos, kissé stikkes, de a végbemenőkig szabad és független a színész, akár Bergerként, akár más kisebb szerepben is lépett színpadra. Lovas Rozit is érdemes megjegyezni: a fiatal színésznő eddigi legjobb alakítását nyújtja. Megjelenése könnyed és természetes a színpadon, miközben mély és nehéz dolgokról mesél. Ahogyan Radnay Csilla is Sheilaként, akinek énektudása, mint mindig, most is lenyűgözött. Mátyássy Bence Claude-ként még bizonytalan, keresi a helyét a darabban, de remélhetőleg neki is csak idő kell, míg rátalál.
Mohácsi Hairje, függetlenül attól, hogy láttad-e a filmet vagy sem, mindenképp tanulságos darab. Társadalmi szerepeket, helyzeteket, faji kérdéseket, diszkriminációt vizsgál egy hatásos és szórakoztató előadás keretén belül. Mindezek során pedig érdemben képes hirdetni a legfontosabbakat: az összetartozást, az életkedvet és azt, hogy bárhonnan is jövünk, bárkik is vagyunk, mindenki egyformán életrevaló.
Szereplők:
Szabó Kimmel Tamás/Lábodi Ádám
Radnay Csilla / Pető Kata
Lovas Rozi / Boros Anna
Formán Bálint / Mátyássy Bence
Nagy Dániel Viktor / Csémy Balázs
Horváth Szabolcs/ Király Dániel
Hargitai Veronika
Tolnai Hella
Zsigmond Emőke
Csillag Botond
Róbert Gábor
Keresztény Tamás
Gula Péter
Zenekar: Hairwaves
Táncosok: Hajdu Anita, Nagy Emese, Pálfi Gabriella, Finta Gábor, Jakab Dániel, Vágási István
Stáb:
Rendező: Mohácsi János
Zene: Galt Macdermot
Szövegkönyv és dalszövegek: Gerome Ragni, James Rado
Magyar dalszöveg: Závada Péter
Díszlet: Khell Zsolt
Koreográfus: Bodor Johanna
Koreográfus asszisztense: Hajdu Anita
Zenei vezető: Kovács Márton, Wagner Puskás Péter
Jelmez: Remete Krisztina, Vera Zamdmer
Grafika: Csáfordi László
Asszisztens: Skrabán Judit
Producer: Orlai Tibor
Pingback: ga naar sociale website()
Pingback: bekijk de website()
Pingback: plus.google slimalarm()
Pingback: Jordan Scarpe Nere E Rosse()
Pingback: Air Max Que Brillan En La Oscuridad()
Pingback: rawls scheer foster and mingo()
Pingback: website design fort lauderdale()
Pingback: refinance mortgage in arizona high availability hosting auto insurance group futures trading brokers high yield accounts hewlett packard all in one printers popup displays injury law new personal york college degrees on line computer system network securi()
Pingback: beauty food bible system()
Pingback: lump sum payment online trading accounts online business administration degrees outpatient alcohol treatment auto insurance liability car donation ct property development finance all three credit reports consolidate mortgage dental implants new jersey inv()
Pingback: nicole cbs sportsline hdtv seks hikayeleri act drudge dogs infobae mensajes de texto my pay miami home mortgage fort worth texas whole life insurance imagefap nickelback adware georgia blue hair flags firefox macys equity loan scott birthday gifts white p()
Pingback: Skincare Market Review()
Pingback: Karl Jobst DDS()
Pingback: GTA V cheats()