A hangulat hiányzik – “Mindent Éváról” kritika

 Egy újabb filmes remekmű színházi átdolgozásával kezdte meg évadát idén a Belvárosi Színház. A Mindent Éváról című előadás egy olyan alkotó kezei között született meg, aki korábban már hatalmas sikerrel rendezte meg a Római vakációt is: Pelsőczy Réka legújabb munkája elé nagy várakozással tekintettem, hiszen első rendezése kétségkívül a színház repertoárjának legjobb darabjai közé sorolható. Lássuk, sikerült-e ismét elvarázsolnia a nézősereget, és nevéhez méltó módon elmesélnie: mindent Éváról.

A Mindent Éváról kiváló látlelete is lehetne a színház világának. Itt a művészeti ág szinte minden képviselője színpadra lép: az ünnepelt, ám annál komplikáltabb lelkivilágú művésznő (Hernádi Judit), a fiatal és lelkes kezdő (Kovács Patrícia), aki nem tudja, mi vár rá, a szúrós szemű rendező (Szikszai Rémusz), a rettegett és magának való kritikus (Mészáros Máté), illetve az író (Márton András), aki papírra veti a színpadon megszülető csodát. Nyilván zsánerekről beszélünk, és a valóság közel sem ennyire fekete-fehér, a helyzetek mégis adottak, hogy kicsit feltárjuk a függöny mögött húzódó alkotófolyamatokat, konfliktusokat, feszültségeket. Pelsőczy mégsem ezekre a típusokra, hanem az azok mögött húzódó emberi mivoltra koncentrált. Így a darab végére már nem szakmai minőségükben figyeljük őket, hanem küszködő magánembernek nézzük őket.

11836862_977353872322509_3733643158163187844_n

Fotó: Mészáros Zsolt

A rendezésből leginkább a történet lüktető hangulata hiányzott. Az elbeszélés önmagában nem hoz egyenletes szintet, számos jelenet üresjárattá válik, és kibillent a történet folyásából. Így megkérdőjelezhető az is, hogy miért volt szükség két és fél órára. Bár elmondható, hogy kezdetben kitűnően kezdi el felépíteni az Eva megjelenéséből fakadó, és egyre fokozódó feszültséget, a második felvonásban már közel sem érezhető sem mindennek a csúcspontja, sem pedig a sokk, hogy nem Hernádi művésznője lép színpadra. A történet nagy része a színészöltözőben zajlik, amit a felépített díszlet megspékel még megannyi tükörrel. Így az érzés, hogy tulajdonképpen mi is Evával osontunk be a kulisszák mögé, működni képes, de sajnos nem elég sokáig.

Ami miatt mégis kimagasló az előadás, az a színészi teljesítmény. Hernádi Judit mindig hatalmas tartással és méltósággal képes létezni a színpadon, és ez ebben a szerepében is remekül áll neki – akárcsak a Happy Endingben is. Ez a sugárzó spiritusz pedig még élettel telibbé és tekintélyessé teszi, még akkor is, ha éppen egy emberi pillanatban vagy illuminált állapotban találja meg őt az előadás.

11811385_977354072322489_4777484660924805025_n

Fotó: Mészáros Zsolt

Hasonló természetességgel játszik Bercsényi Péter is. Mostanában egyre gyakrabban láthatjuk őt a főváros színpadain, és nem véletlenül. A fiatal színész legalább annyira természetesen mozog női ruhákban, mint amikor férfiszerepben tűnik fel. Táncos és énekes jeleneteiben minden rezdülése a közönségnek szól, Madárkája cinkosan kacsint össze velünk a művésznő hisztériái után. Az ő szerepét egyfajta konferansziéként tudnám definiálni: jelenetei oldják a feszültséget, miközben a színház lételemét hozza életre: nekünk játszik.

Szikszai Rémusz rendezője igyekszik minden helyzetben támogatni az ünnepelt csillagot, ám ez a feladat több kihívás elé állítja. A színész gesztusaiban kitűnően érzékelteti a belül folyó harcokat. Kovács Patrícia a fiatal lány szerepében, aki a színésznő mellé kerülhet, és csendben eltanulhatja a szakmai fortélyokat. Amilyen kedves és bájos az elején, úgy válik jelenléte a vége felé egyre vészjóslóbbá és feszültségterhessé. Ő borítja fel a hatalmi viszonyokat, és próbálja megvalósítani önmagát, ami valljuk be, nem megy egykönnyen. Helyzetét megnehezíti a kritikus szerepében Mészáros Máté is, aki saját haszonra vágyik.

A Mindent Éváról nagy valószínűséggel nem Pelsőczy legjobb rendezéseként marad majd fönn a köztudatban, a kiváló alakítások miatt azonban mindenképp megér egy próbát. Margo története egészen egyszerű, sőt, sorsszerű mozzanatokról igyekszik mesélni: milyen az, amikor az ember felett eljár az idő; amikor át kell adni a stafétabotot; amikor szembe kell nézni másokkal, de legfőképpen önmagunkkal… és hogy ez milyen elkeserítően nehéz és megterhelő! Főleg, hogy ha az ember mindezzel a színházban, a színpadon szembesül. Valamint hogy a tapsvihar, az ováció és a rajongók szeretete megéri-e…?

Azt már a kedves nézőnek kell eldöntenie.

SZEREPLŐK:

Hernádi Judit

Kovács Patrícia

Egri Márta

Mészáros Máté

Szikszai Rémusz

Márton András

Bercsényi Péter

Rujder Vivien

STÁB:

Díszlet: Kálmán Eszter

Jelmez: Ignjatovic Kristina

Plakát: Csáfordi László

Rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit

Zenei vezető: Keresztes Gábor

Hang: Belényesi Zoltán

Fény: Éltető András

Fordító: Zöldi Gergely

Rendező: Pelsőczy Réka

Producer: Orlai Tibor