Underrated: Robinson Crusoe a Marson

Legközelebbi bolygóközi szomszédunk a Mars szinte azóta izgatja az emberiség fantáziáját, mióta megláttuk az égbolton. A XIX. század végétől kezdve, az egyre gyakoribb csillagászati felfedezésekkel párhuzamosan, a sience- fiction irodalomban is egyre nagyobb szerephez jutott a vörös bolygó. H.G. Wells-től, Edgar Rice Burroughs-on át Andy Weir-ig több tucatnyi író osztotta meg velünk elképzeléseit a Marsról és/vagy annak lakosairól. Az ott játszódó filmek tekintetében azonban koránt sem ilyen rózsás a helyzet, hiszen a legtöbb vele kapcsolatos filmben az ottaniak látogatnánk el hozzánk, nem pedig fordítva. Azon kevés film közül, amelyek a bolygó felszínén játszódnak, csupán töredékük sikerült kifejezetten jóra (szinte csak az eredeti Total Recall). Legutóbb a 2000-es évek első felében volt egy kisebb marsi film hullám, mikor szinte egymást érték a naprendszer negyedik bolygóján játszódó filmek (Mars mentőexpedicíó, Vörös bolygó, Mars szelleme, Doom). Sajnos ezek kritikailag és pénzügyileg egyaránt megbuktak, nem is kicsit. Azonban a héten mozikba kerülő, A marsi című könyv adaptációja a jelek szerint véget vett a vörös bolygón játszódó filmek átkának, és végre kapunk egy faszipántos mozit a Marsról. A regényre (és feldolgozására) sokan hivatkoznak úgy, mint egy marsi Robinson Crusoe történetre, ami az alaptörténetet tekintve nem is véletlen. Viszont úgy néz ki, azt már mindenki elfelejtette, hogy volt már egy Robinson Crusoe a Marson.

1964-ben Byron Haskin, a Világok harca klasszikus filmváltozatának rendezője visszatért a marsi tematikához, és azt vegyítette Alain Defoe klasszikus regényével a Robinson Crusoe-val. Innentől pedig szerintem mindenki ki tudja találni, hogy mire számítson, hiszen a Robinson Crusoe a Marson pontosan az, amit ígér: kalandos túlélő történet, egy a Marson kényszerleszállást végrehajtó pilótáról (Paul Mantee) és annak majmáról. Meg persze lesz majd egy Péntek (Victor Lundin) is, illetve a később Batmanként világhírnévre szert tevő Adam West is feltűnik egy cameo hosszúságú szerepben).

Kétségtelen, hogy a film leginkább elavult aspektusa, a tudományos háttere. Hiába reklámozták a jól hangzó „Ez a film tudományosan hiteles, csak egy lépésre van napjainktól” szlogennel, ez nyilván nem igaz. Viszont ennek ellenére sem tudnám ezt hibának felróni, és nem csak azért mert nyilvánvaló, hogy egy széles közönségnek gyártott sci-fi sosem lesz 100%-osan hiteles, hanem a film évjárata miatt sem. Hiszen kénytelenek vagyunk figyelembe venni a tényt, hogy a készítők sokkal kevesebbet tudtak a marsi körülményekről, mint ma, lévén, hogy a film bemutatója egy évvel előzte meg az első űrszondát melynek sikerült megtennie a föld-mars távot oda-vissza (arra, hogy egy szonda landoljon is a bolygó felszínén, további hat évet kellett várni). Így pedig különösen tisztelendő, hogy a készítők próbálták a lehető legpontosabban kidolgozni a marsi életben maradás folyamatait. Az ilyen filmek esetében a realitásnál sokkal fontosabb, hogy a film mennyire konzisztens a saját világán belül, a Robinson Crusoe a Marson pedig egy meglepően átgondolt alkotás. Még, ha a Marsról alkotott kép nagy része fikció is, a főhős túlélésért zajló harcának lépései logikusak. Kifejezetten tetszett az is, hogy a fizikai szükségletek mellett az izoláció problémájának megjelenítésére is szántak időt a készítők.

marsi4

Ahogy az a történetből is kitalálható, a film nagy része bizony egy one-man show, meglehetősen kevés dialógussal. Viszont mivel sikerül jól adagolni a feszültséget és a leküzdendő problémákat, így a film végig képes fenntartani az érdeklődést. Ezt erősíti az is, hogy Paul Mantee kifejezetten szimpatikus főhős, akivel viszonylag könnyű azonosulni.

A tudományos pontatlanságok melletti másik dolog, ami elriaszthatja a mai nézőket, az természetesen a vizuális effektusok elavultsága. De ne feledjük, hogy a film nemcsak a 2001: Űrodüsszeia-t előzte meg négy évvel, de még a klasszikus Star Trek sorozatot is kettővel. Utóbbi (eredeti kiadásánál) pedig határozottan jobban néz ki. Viszont ami mindenképpen szerencsés, hogy a film nem is igazán erőlteti a kezdetleges effekteket, hiszen a játékidő nagy részében nincsenek is jelen a vetített űrhajók, így nem is igazán tudják rontani az élményt. A látványvilág azonban még ezzel együtt is remek, köszönhetően a nagyszerű Technicolor fényképezésnek (Winton C. Hoch). Hiszen ez utóbbi még ma is pont olyan lenyűgöző, mint 40 éve volt, és nem kis szerepe van abban, hogy a film még ma is működik.

marsi

A nagytotálok egész egyszerűen szemkáprázatóak, és kifejezetten hangulatosak. Egyszerre érzékelteti remekül az idegen világ felfedezésének varázsát, másfelől pedig hősünk izolációját a Mars kietlen pusztaságban. Mindehhez persze az is hozzátartozik, hogy a film nagy részét Death Valey-ben forgatták, amelynél jobb helyszint talán nem is találhattak volna a Mars szerepére. Hasonlóan jól sikerült a zene.  Van Cleave aláfestése inkább klasszikus kalandfilmes, mintsem sci-fi hangulatot áraszt. Ám mivel maga a film is alapvetően cselekményében egy kalandfilm, ezzel nincs is különösebb gond.

Az egyedüli dolog, ami kifejezetten nem tetszett az a film vége. Az film második felében folyamatosan növekszik a feszültség, hogy aztán a fináléban varázsütésre minden megoldódjon. Az ilyen deus ex machina szerű megoldásokat sosem szerettem., szerencsére az ezt megelőző 100 perc van olyan szórakoztató, hogy meg tudjam ezt bocsátani.

marsi3

Annak ellenére, hogy a filmet kifejezetten jól fogadták a kritikusok, a pénztáraknál mégis megbukott. Hogy mi lehetet ennek az oka? Sokak szerint a Paramount elbaltázott forgalmazási stratégiája, de igazából már nem számít. A lényeg, hogy így a betervezett Robinson Crusoe a láthatatlan galaxisban című folytatás sem készült el, maga a film pedig érdemei ellenére a feledés homályába merült. Valószínűleg ezért sem adták ki Európában dvd-n (viszont Amerikában bekerült a patinás Criterion gyűjteménybe). Ez azonban idén novemberben megváltozik, így remélhetőleg több filmrajongó fedezi fel magának ezt az elfeledett gyöngyszemet.

Funfact: A Pénteket játszó Victor Lundin 1999-ben rögzített egy dalt is a filmről.

Korából fakadó hibái ellenére Bryen Haskin rendezése még mai szemmel is egy szórakoztató kalandfilm. Akik szeretik a klasszikus, kellemesen retro hangulatú sci-fiket, azok a Majmok bolygója vagy a 2001 – Űrodüsszeia ezredszeri újranézése helyett nyugodtan tegyenek egy próbát a Robinson Crusoe a Marsonnal, nem fognak csalódni.