Pandzsáb, baby!

Avagy Pandzsáb a bollywoodi filmekben

Pandzsáb mindig is fontos szerepet töltött be India életében. Állam az államban (1966-tól önálló indiai állam), egy miniatürizált India (olyannyira, hogy az ókoriak India alatt az Indus folyó környékét, vagyis a mai Pandzsábot értették). Éppen emiatt Bollywood előszeretettel ábrázolja Pandzsábot az idealizált India megtestesítőjeként. Persze mindehhez közre játszhat az is, hogy India és Pakisztán szétválásakor a legtöbb pandzsábi filmkészítő az akkori Bombaybe vándorolt, és azóta is jelentős szereplői a bollywoodi filmiparnak utódaikkal egyetemben.

De vajon honnan is ered ez a „Pandzsáb-mítosz”?

Több szempontból sem elhanyagolható Pandzsáb szerepe az indiai kultúrában, hiszen e terület mindig is a Nyugat felé nyíló kapu szerepét játszotta – visszatérve az ókorhoz ez a vidék volt az ütközőpont a nyugat felől érkező hódítók és az (ős)lakosok között; ide érkeztek meg az árja népek legelőször, majd itt támadtak a perzsák és Nagy Sándor seregei is, valamint ezt a területet érintette leginkább a muszlim hódítás is. Nemhiába keveredett itt annyiféle nép és éppen ezért lett olyan változatos Pandzsáb.

punjab_map

Pandzsáb a térképen

A vallási megoszlása is nagyon vegyes: élnek itt muzulmánok, hinduk, szikhek, keresztények, dzsainák, buddhisták, párszik és még néhány kisebb helyi vallás is megtalálható. Ebben a vallási sokszínűségben pedig kiemelkedő szerepet játszik a szikhizmus, mely üde színfoltja például a Dilwale Dulhania Le Jayenge-nek, (1995; röviden DDLJ) a bollywoodi kultfilmnek is.

A szikh vallás jellegzetesen pandzsábi hiszen, ezen a tájon keletkezett, és követőinek jelentős aránya ezen a területen él a mai napig. Pandzsáb lakosságának 60%-a szikh. A vallást Guru Nának alapította a XVI. század elején. Megtalálhatóak benne mind a muszlim, mind a hindu vallásra jellemző elemek. A szikh közösséget az utolsó Guru (mester, tanító, szikh vallásfő), Góbind Singh (1666-1708) szervezte újjá, megalapítva a Khálszát („a Tiszták szövetségét”), melynek tagjai felvették a Singh („Oroszlán”), illeltve a Kaur („Nőstényoroszlán”) nevet (ha ezeket meghalljuk, biztosak lehetünk benne, hogy hősünk szikh vallású), és szigorú fegyelmet tartottak, és tartanak a mai napig, például nem dohányozhatnak. A szikhek nemcsak vallásukban különböznek, hanem megjelenésükkel is kitűnnek a tömegből, könnyen felismerhetőek: minden szikh ember hosszúra növeszti a haját, még a gyerekek és a férfiak is. Felnőttként a férfiak kontyba kötve viselik hajukat turbánjuk alatt, és szakállukat nyíratlan formában hagyják meg. Mindezek mellett néhol még egy keskeny vaskarperec is jelzésül szolgál.

Sikh_pilgrim_at_the_Golden_Temple_(Harmandir_Sahib)_in_Amritsar,_India

Szikh zarándok az Aranytemplom előtt Amritszárban

A rövid vallási – ám a pandzsábi összkép szempontjából annál tanulságosabb kitérő – után pedig térjünk át egy kicsit a DDLJ-re. A film során két fiatal, Londonban élő indiai, név szerint Simran (Kajol) és Raj (Shah Rukh Khan) egy európai körutazáson egymásba szeret, de a házassághoz és ezáltal a szerelmük beteljesedéséhez vezető út már koránt sem ilyen zökkenőmentes. Simrant apja már elígérte pandzsábi barátjának fiához. Ám Raj nem adja fel egykönnyen. Apjával az oldalán Pandzsábba utazik az eljegyzésre, és fokozatosan levetve romlott nyugati szokásait, visszatér indiai gyökereihez, ezáltal meggyőzve a lány családját, legalábbis Simran anyját arról, hogy ő megfelelő férj a lány számára. Más a helyzet a papával, ő Rajban csak az elfajzott NRI-t (Non Resident Indian, azaz külföldön élő indiait) látja, aki megrontja a lányát. Simran ekkor szökésre biztatja a fiút, de Raj sem hajlandó semmi effélére, bízik az apai beleegyezésben, és abban, hogy házassága Simrannal csak e beleegyezés tudatában lehet boldog. De mint az lenni szokott, ami késik, az nem múlik: mikor világossá válik az apa előtt, hogy a kiválasztott jövendőbeli kevésbé erkölcsös és hagyománytisztelő, mint Raj, elengedi Simrant a fiúval.

ddlj2

Kajol és Shah Rukh Khan a DDLJ-ben

És miért vált fontossá az indiai identitás hangsúlyozása a bollywoodi filmekben?

A válasz a diaszpórákban keresendő, az NRI közönségben. Bollywood Bollyworlddé vált, a globalizációs folyamatok miatt a mumbai-i mozi célpontja nem kizárólag a Hindusztáni-félsziget és a környező országok, hanem az Európába és Amerikába emigrált diaszpórák, melyek tagjainak éppolyan fontos az indiai identitás, akárcsak otthonélő társaiknak.

Az 1990-es évtized vízválasztó gazdasági, politikai és ezáltal kulturális értelemben is Indiában. A jobboldali politika vette át az ország vezetését, és az IMF nyomására gazdasági liberalizációt indított útjára. Megindult a privatizálás, lefektették a fogyasztói társadalom alapjait. A világ második legnépesebb országának gazdasági szerkezete átalakult, és az országba érkező, egyre több külföldi befektetőknek köszönhetően a GDP kimagasló mértékű, közel 6%-os évi növekedést ért el.

De ami Bollywood szempontjából a legfontosabb, az a globalizációs folyamatok, melyek segítségével a mumbai-i mozi eljutott a külföldön élő indiai közönséghez. Már az 1980-as évek közepétől olyan televíziós csatornák ostromolták az NRI publikumot, mint a Star TV, a Zee TV és a B4U (Bollywood For You). De a televíziózás mellett a bollywoodi mozi is virágzott nyugaton. Olyannyira, hogy 1998 óta a bevételek döntő százaléka már nem az „óhazából” származik, (bár nem szabad eltekinteni attól sem, hogy a nyugati jegyárak sokkal magasabbak).

A kormány támogatta a filmeket, hiszen propaganda lehetőséget látott benne. Az indiai identitás megerősítése és hangsúlyozása érdekében egyfajta klasszikus India-képet kívánt sugározni mind külföldre, mind az otthoniak számára. Ráadásul a film megjelenésétől kezdve fontos pozíciót töltött be az indiai lakosság szórakozásában, mert a mozgókép megértéséhez nem feltétel, hogy a néző olvasni tudjon, ami az indiai közönség szempontjából nem elhanyagolható tényező (az ország 35% a mai napig írástudatlan). A kormány célja tehát egy hagyományos India-kép kialakítása volt, amit a bollywoodi film ki is szolgált: a kilencvenes évektől sorra jelentek meg az olyan filmek, amelyekben erős hangsúlyt fektettek a vallási identitásra, a rituálék ábrázolására, a hagyományos nagycsaládi élet bemutatására és a társadalmi hierarchiára.

ddlj

DDLJ-plakát enyhe reklámmal

Bollywood mint az attrakció mozija, így nemcsak a jól megkoreografált akció jeleneteknek van látványértékük, hanem természetesen a filmek által bemutatott tájaknak is. Éppen ezért ez az idealizált India-kép a társadalmi vonatkozások mellett vizuális toposzokban is megjelenik, főleg mivel Pandzsáb India egyik legszebb tartománya. Kicsit giccses, de mindenképpen megkapó látvány, amint a hősnő piros száriban „libben át” a búzamezőn. A búza mellett Pandzsáb sárga mustárföldjeiről is híres, a DDLJ plakátján például Shah Rukh Khan és Kajol egy sárga mustárföld közepén öleli egymást, ami persze a filmben meg is elevenedik.

A hagyományos India-kép reprezentálása az NRI közönség igényeit is kielégíti, akik gyakori témái és szereplői a bollywoodi filmeknek. De nemcsak a DDLJ, hanem a Pardes (1997) és a Dil Bole Hadippa! (2009) főhősei is mind külföldön élő indiaiak. Megtalálható közöttük az első és másodgeneráció tagjai is, akik között pont a nyugat és a modernizálódás az, ami konfliktust szül.

Dil_Bole_Hadippa_14691

Szívből szóljon: Hadippa!

Éppen ezért szolgálnak példaként a bollywoodi filmek a másod- és harmadgeneráció tagjainak. Megismerhetik belőlük India szertartásait: a holi-t (ami a tavasz és a színek ünnepe), a díválí-t (a legjelentősebb indai ünnepet, fény ünnepét, amit október, november környékén tartanak), a karvá csauth-ot (a feleségek egynapos böjtjét a férjük egészségéért) vagy akár egy igazi hindi esküvő menetét.

Ami még fontos az indiai közönség számára az az, hogy a bollywoodi film „tiszta” maradjon és a már említett konzervatív erényeket közvetítse, hogy kihangsúlyozza a vallást és a tradicionális értékeket: a közösségi összetartozást, a család hierarchikus felépítését, a szexuális önmegtartóztatást. De ezek a filmek nemcsak ábrázolnak, hanem egyfajta megoldást is kínálnak az indiai nézők számára hagyományos értékeik és a modern világ összebékítéséhez. A Pandzsáb-központú filmek azt a kérdést járják körül, hogy a hagyományok tiszteletben tartása mellett, hogyan lehet mégis modern / nyugatias életformát folytatni, és utat törni az egyéni vágyaknak.

Pandzsáb kulturális, földrajzi és történelmi vonatkozásban is változatos, akárcsak India. És ami még fontosabb itt kevésbé látványosak az indiai „hiányosságok”, bár azokat Bollywood amúgy is elkendőzi, megteremtve egy idealizált Indiát, aminek látványa az NRI közönségben nosztalgiát kelt, és a külföldiek számára is igencsak csalogatóan hat.

Végül pedig a már annyit emlegetett mustárföldes jelenet:


Még több Bollywood-ért látogassatok el a bollywoodextra.hu oldalára.

A cikk pedig nem jöhetett volna létre Vajdovich Györgyi Bollywood-kurzusa nélkül.