Jennifer Lawrence: hisztis picsa vagy a feminizmus szószólója?

Pár nappal ezelőtt Jennifer Lawrence, egyik kedvenc hollywoodi csillagunk beszállt a kortárs feminista-diskurzusba, és levélben osztotta ki férfi kollégáit – ettől hangos most az internet. Írása Lena Dunham és Jenni Konner magazinjában, a Lenny Letter-ben jelent meg. Mi pedig lefordítottuk ezt a levelet, és várjuk, mit szóltok hozzá! Vajon picsa-e Jennifer Lawrence, ha olyan dollármilliókért küzd amire saját bevallása szerint sincs szüksége?


 Miért keresek kevesebbet mint férfi kollégáim?

Mikor Lena először keresett meg a Lenny ötletével, nagyon izgatott voltam. Izgatott, hogy beszélhetek Lenaval – aki szerintem egy zseni –, és izgatott amiatt, amiről panaszkodni fogok (Lena nem erre kért fel, de ezt fogom tenni). Ha feminizmus a téma, mindig is sértően csöndes maradtam. Sosem szerettem bekapcsolódni az olyan diskurzusokba, amelyeket „trendi”-nek éreztem. Én vagyok az a seggfej, aki nem tett semmit az ice-bucket kihívás során – ami egyébként életeket mentett – mert úgy éreztem az ügy kezd egyre inkább menővé válni, ahelyett, hogy az eredeti célját szolgálná. Írhattam volna egy csekket, de kurvára elfelejtettem, oké? Nem vagyok tökéletes. De az idők változnak, én pedig szeretnék őszinte és nyitott lenni, és drukkoljatok, hogy ne húzzak fel senkit.

Elég nehéz számomra a „dolgozó nő” élményeimről beszélni, hiszen az én problémáim aligha mérvadóak. Amikor a Sony-hack megtörtént, és kiderült, hogy kevésbé fizetnek meg, mint pénisszel rendelkező kollégáimat, nem a Sonyra lettem mérges, hanem magamra. Megbuktam a bértárgyaláson, mert túl korán feladtam. Nem akartam a pénz miatt harcolni, hiszen őszintén szólva két franchise miatt, aligha van rá szükségem. (Mondtam, hogy nem mérvadó, ne utáljatok!)

De ha őszinte akarok lenni magammal, abban, hogy nem küzdöttem igazán, nagy szerepet játszott az is, hogy szerettem volna megfelelni másoknak. Nem akartam „nehéz esetnek” vagy „elkényeztetettnek” tűnni. Így a feladás abban az időben még jó megoldásnak tűnt, amíg meg nem láttam a férfi kollégáim bevételeinek kimutatását az interneten, és rá nem jöttem, hogy ők bizony nem aggódtak amiatt, hogy „nehéz természetűek” vagy „elkényeztetettnek” lennének. Lehet, hogy a fiatalságomból, vagy lehet, hogy a személyiségemből fakad, hogy meg akarok felelni – vagy ahogy én gondolom, mindkettő szerepet játszik benne. De ez a személyiségem olyan része, ami ellen mindig is küzdöttem, és a statisztikák alapján nem én vagyok az egyetlen nő ezzel a problémával. Társadalmilag megalkuvónak kondicionáltak volna minket? Hány éve is van szavazati jogunk, 90? Komolyan kérdezem (a telefonom a konyhapulton van, én meg éppen a kanapén csücsülök, így nyilvánvaló, hogy a számológép most nem segít). Tényleg úgy kell még kifejeznünk véleményünket, hogy azzal ne „bántsuk” vagy „rémisszük meg” a férfiakat?

unnamed

Az illusztráció Jennifer Williams munkája

Néhány hete munkában felszólaltam, és kifejtettem nézeteimet egyenesen, érthetően, de nem agresszívan. Egy férfi, akivel dolgoztam (aki tulajdonképpen nekem dolgozott) erre azt válaszolta, hogy „Hé, hiszen mi mindannyian ugyanabba a csapatba tartozunk!” Mintha rákiabáltam volna. Meglepődtem, hiszen amit mondtam, egyáltalán nem volt személyeskedő, támadó, vagy rossz. Egész nap mást sem látok és hallok, mint hogy férfiak juttatják kifejezésre a véleményüket, és amint én is ezt teszem ugyanabban a stílusban, támadónak tűnök.

Vége annak, hogy „cuki” akarjak lenni! Basszák meg! Nem hiszem, hogy valaha is dolgoztam olyan férfival együtt, aki azt fontolgatta volna, hogy milyen hangnemben szólaljon meg. Egyszerűen csak megszólal. Jeremy Renner, Christian Bale és Bradley Cooper mind azért dolgozott – és győzött is –, hogy jó üzletet harcoljon ki magának. Biztos vagyok benne, hogy amíg ők elismerésben részesültek, amiért vadul taktikáztak, addig én azon aggódhattam, hogy nem kapom meg méltányos jussomat. Mondom, lehet, hogy ennek SEMMI köze a vaginámhoz, de valami igazság azért csak van abban, amit mondok, hiszen az egyik kiszivárgott e-mailben egy producer „elkényeztetett kölyökként” utalt az egyik bértárgyaláson résztvevő női kollégámra. Valami okból kifolyólag nehezen tudom elképzelni, hogy hasonlót állítsanak bármelyik férfikollégámról.

Jennifer Lawrence, Oscar-díjas színésznő

  • Pingback: prius for sale()

  • Pingback: www25.tok2.com()

  • Pingback: best backup software()

  • Pingback: dr kit()

  • Pingback: Grayfantasy.Ru()

  • Barnaky Miklós

    Ezt a címet az idézett levélhez egy nő adta vagy egy hisztis picsa? Én az utóbbira tippelek. Kifejthetném bővebben is, hogy ez a levél már első ránézésre sem Lawrence dollármillióiról szól, másodikra esetleg az is feltűnhet, hogy valójában nem is róla, de nyilván felesleges: aki többet keres, mint mi, az bármit tesz, csak hisztis picsa lehet. Abba meg bele se menjünk, hogy “csak kérdeztem” – a bevezető utolsó mondata annyira egyértelmű rávezetés, hogy a nemzeti konzultáció fedőnéven futó kormánypropagandába is beleillene.