A Filmhéten jártunk Vol.3. – A KultOn.hu további kedvencei

A Magyar Filmhét másodjára került megrendezésre idén Március 1-6 ig a MOM Parkban. 18 Kategóriában több mint 270 film versenyzett, a legtöbb díjat nagyjátékfilmes kategóriában hirdették, de díjaztak dokumentumfilmet, ismeretterjesztő filmet, animációs filmet és kisjátékfilmet is.

Mivel úgy gondolom, hogy a kisfilmekben is rengeteg munka van, ezért a második magyar Filmhét kisfilmjeit több kategóriában is nominálom, hogy a méltó alkotás elnyerje a KultOn díjat. A 12 kategóriából adjuk át most a második hatot, többek között a legjobb filmét is (az első hat díjról bővebben itt). A Filmhét hivatalos kisfilmes díjára 5 jelölt volt esélyes: Betonzaj, Az elmenetel, En passant, Levelek anyámtól, Terminál. Mint kiderült a Betonzaj vehette át ezt az elismerést. Alant kiderül, egyetértek-e.

Legjobb vágás

En passant

Kamaszkor vége
Ébren
Fonál
Play/back

A Play/Back alapkoncepciója a vágással való kísérletezés a film legerősebbik oldala. Az Ébren és a Fonál alapíve unalomba is fulladhatott volna, hogy ha nem lett volna ilyen remek ütemben vágva. A Kamaszkor vége pedig bőven már nagyjátékfilmes kategória. De egyik sem volt annyira bravúros, mint az En passant. Ha van valami, amit meg kell jegyezni a Filmhétről, az az En passant vágói munkája. Még egyszer, maxi respect!

en passant

Jelenet az En Passant c. filmből

Legjobb színész

  • A mackó – Rába Roland
  • Levél istenhez // Melyiket kéred // Mindig csak – Kovács Krisztián
  • Mindig csak – Bodrogi Gyula
  • Piszkos munka – Elek Ferenc
  • Tabula rasa – Molnár Levente

Talán a legkellemetlenebb, hogy Bodrogi Gyula félelmetesen mély alakítása nem mindig látszott, mert a kép interjú stílusban zoomolt random folyamatosan, de még ha a homályos kép szélén lévő alakítását is kellett néznem éreztem az erejét. Kár érte. Kovács Krisztiánért nem kár, aki a Filmhét mennyiség/minőség arányában koronázatlan király volt. Elek Ferencet nem lehet megkerülni, még olyan kis egy dimenziós karakterben is tündöklött, amiben csak egy ilyen kaliberű színész tudja belevinni azt a bizonyos pluszt. Rába Roland pedig a hátán vitte egy olyan film ívét, aminek nem róla kellett, hogy szóljon. De Molnár Levente kevés játékidejében is mindig képes volt újat, és még erősebbet hozni, Bravó.

mindig csak

Bodrogi Gyula a Mindig csak c. filmben

Legjobb fényképezés

Levél istenhez

Tabula rasa
Holdon át
Fonál

Határ

A Fonál képei messze a legerősebbjei a filmnek, a végesnitt pedig varázslatos. A Holdon át operatőri munkája végig nagyon magas színvonalú, néha, mint egy National Geographic alkotás. A Tabula Rasa hasonlóan nagy volumenű alkotás fényképezés ügyileg, mint a két nyertes. A Levél istenhez és a Határ is jobban mesél a képeivel, épp csak egy hajszálnyival. Míg utóbbi nagyon okos pontokat talál egy vonat sín körül a történetmeséléshez, addig előbbi egy parasztházat képes rettentően érdekessé tenni. Bár a kedvenceim, a motoros jelenetek képileg így is kimagaslanak.

levél istenhez

Jelenet a Levél Istenhez c. filmből

Legjobb forgatókönyv

Az elmenetel

Szép alak
Melyiket kéred?

Tabula rasa

Éjjeli utazó

A Szép alak tűpontos történetépítéséért érdemli meg a jelölést, a Melyiket kéred pedig a frappáns és hiteles dialógjáért. Az Éjjeli utazó pedig azért a remek csomóért, amit a műfajokból összegubózott. De kétség sem férhet afelől, hogy két könyv kimagaslik a mezőnyből. Az elmenetel szövege, mind jelentéstartalmában, mind ütemében lenyűgözött; magyar nagyjátékfilmek nem képesek arra a szöveg lebonyolításra, amit ez a forgatókönyv látszólag csuklóból összehozott. A Tabula Rasa pedig kitűnik a karakterek viszonyrendszerében. Szép lassan kibontja mindenki érdekét a másikhoz, titkok rejlenek fel, és feszültség növekedik nagyon szépen adagolva.

elmenetel

Jelenet az Elmenetel c. filmből

Legjobb rendezés

Gondnok – Csörköl Zsolt

Az elmenetel – Tóth Barnabás

Kamaszkor vége – Szilágyi Fanni
Levél istenhez – Topolánszky Tamás Yvan
En passant – Oláh Kata

A Gondnokon érződik az a műértés, ahogyan fel lett építve a forgatás; mesterien lett kidolgozva a forgatókönyvből. A Kamaszkor vége legnagyobb erénye a színészvezetés; szent meggyőződésem, hogy más kezekben ez a film nem tudna így kitűnni. A Levél istenhez forgatását kubrick-i szigorban tudom csak elképzelni, annyira áthat az a tudatos koncepció, amire épült. Az En passant pedig úgy vezényel ezernyi között, mint egy karmester; minden gyerek, szereplő, sakktábla úgy táncol, ahogy a rendező fütyül. Nagy bajban voltam a nyertessel kapcsolatban, de úgy érzem Az elmenetel rendezője rászolgál erre a díjra. S habár a buli és wc jelenetek nem érnek fel a kórterem atmoszférájával, az egyszerűen annyira erős, és annyira nagyjátékfilmes, hogy végül már nincsenek számomra kérdések ez ügyben.

gondnok

Jelenet a Gondnok c. filmből

Legjobb film

En passant

Tabula rasa

Láv on the Máv

Levél istenhez

Szép alak
Romanian sunrise
Sightseeing
Kamaszkor vége
Ideál
Az elmenetel
Betonzaj
Vidéki randevú

A piszkos 12. Muszáj voltam kibővíteni a jelöltek listáját, mert sokan megérdemlik, hogy itt legyenek. És még így sem fértek be többen, hiába kaptak más kategóriában jelölést/jelöléseket (Noire, Holdon át, Gondnok, Melyiket kéred, Éjjeli utazó). És vannak filmek, amik csak ebben a kategóriában mérettetnek meg (Romanian Sunrise), mert az összhatás mindenek felett áll.

A Filmhét hivatalos jelöltjei közül a Levelek anyámtól nálam nem került be a legjobb 12-be. Gyönyörű kísérleti alkotás, de mégsem filmélmény, bár lehet, én vagyok túl konzervatív. A Terminál sem került be, úgy érzem több fronton is készült ennél jobb alkotás, bár vitathatatlanul erős. Az En passant, a Betonzaj, és Az elmenetel jelölésének nagyon örülök. Mindhárom megérdemelten nyert volna, a Betonzajnál nincs rossz helyen a díj, bár Az elmenetel a legerősebb szerintem az öt jelöltből.

Na de lássuk a KultOn jelölt listát. Egy filmet leszámítva (Láv on the Máv) csakis olyan filmeket raktam be, amelyeket el tudnék képzelni nagyjátékfilmben. A fent említett három filmen kívül (Betonzaj, Az elmenetel, En passant) itt van még kilenc. A Vidéki randevú feszültségkeltése nagyon egyedi, fura, de mindenképpen hatásos. Ez nagyjátékfilmes erény! Az Ideál az a film, ami elérte, amit sok más Filmhetes kisfilm nem tudott: szavak nélkül elmesélni egy történetet, pillantásokkal közvetíteni érzelmeket. A Kamaszkor vége egy roppant egyedi, szórakoztató, de nagyon is komoly alkotás, remekül lavírozik a hangulatok között. A Sightseeing buddy road movie-ja ugyan néha belassul, de van benne annyi kraft, hogy a Filmhét egyik legjobb élménye legyen. A Romanian Sunrise egy nagyon csendes, visszafogott alkotás. Itt minden másodpercnek volt értelme, nem volt eltékozolva, oda kell erre a filmre figyelni. A Szép alak több fronton, apró darabjaiban tudott erős lenni, összhatásként sajnos nem ért fel a nyertesekhez. És a kakukk tojás a Láv on the Máv. Sajnos több sebből vérzik a film, de így is elérte, hogy a közönség többször is torkaszakadtából nevessen fel pár perc alatt (velem az élen), és ez olyan erény, amit a mai filmgyártásban nehezen érünk el, így ez mindenképp figyelemre méltó.

Én abszolút közönségfilm párti vagyok, de nem tudtam nem a hatása alá kerülni a két nyertes filmnek. Igazi művészfilmek, vidéken játszódó családokról szólnak, és lám mindig van újat mutatni. Hasonló közeg, de két teljesen más film, melyek úgy vonnak a bűvkörükbe, hogy közben nem botlanak el, végigviszik a cselekményt növelve az érdeklődést. Remek az ütemük, jól lassítanak, gyorsítanak. Az információ adagolás, a jelenetek is mind a helyükön vannak. A nyelvezet sokszínű, de nagyon is érthető. A szereplők remekül vannak megírva, tudunk kit szeretni, megvetni. Az En passant és Az elmenetel nagyon szorosan megosztva a második helyen. De ha egyszer van egy Tabula rasa, és egy Levél istenhez (annyira jó, hogy nem vagyok egy díjra lekorlátozva per blokk), akkor nem kérdés, mi volt a két legjobb film idén a Filmhéten.


A Filmhétről Vol. 1.

A Filmhétről Vol. 2.