Négy badass nőszemély az Eurovízióról

Az Eurovízió talán a kedvenc libsi haknim, a toleranciával és a sokszínűségével együtt. És persze minden évben van egy csomó nagyon izgalmas női induló (meg persze férfi is, de most nem ez a lényeg). Eleve jó magas a női versenyzők aránya, de azt például tudtátok, hogy az Eurovízió nyerteseinek 56 százaléka volt nő, és csak 25 százalék férfi?

Read More

A hit próbája

Egy jó színházcsinálónak nincs szüksége különleges eszközökre ahhoz, hogy emlékezetes előadást hozzon létre. Amennyiben  egy erős alapanyag, hiteles színészek, és egy egyedi, hatásos koncepció birtokában van, jó úton halad afelé, hogy meggyőzze a nagyérdeműt.

A Mikve kiválasztása pedig ígéretes döntés. Hadar Galron izraeli író sok humorral fűszerezett, szép története egy női fürdőben játszódik, ahol zsidó asszonyok gyűlnek össze lelki és testi megtisztulásra, mielőtt újra érintkeznének férjükkel. Galron darabja emberi kapcsolatokról, a hit és szabályok világáról mesél, ahol a nők az egyenjogúságukért küzdenek – és ahol egy hölgy végül szót emel az emberi méltóságért és a nők elismeréséért. A mű során vallási és társadalmi kérdések kerülnek terítékre.

13173736_1171916986154212_7684453049843338163_n

Fotó: Pécz Roland

Pécz Roland a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola hallgatójaként vizsgaelőadás keretében rendezte meg a Mikvét.  Az ő olvasata elsősorban a darab drámai oldalát kívánta felerősíteni, amelynek következtében előadása bővelkedik lényegre törő pillanatokban, súlyos mondatokban, és mély tartalommal bíró jelenetekben.

A Mikve történetéből két női karaktert emel ki, akiken keresztül a darab mélyebb mondanivalója tolmácsolásra kerül. Shira és Shoshana az, aki a fókuszpontban áll. Konfliktusuk és ellentétes meggyőződésük válik a darab katalizátorává: Shira küzd a nők védelméért, alámerül a problémáikba és meg akarja érteni őket. Shoshana tartja a távolságot, még akkor is, amikor egyértelművé válik egy nő bántalmazása, és segítségre szorul. Bízik hitében és Isten erejében, nem válik eszközévé az igazságszolgáltatásnak.

13219960_1174873802525197_1232114207_n

Fotó: Pécz Roland

Az előadás működőképes és lendületes, ezt pedig elsősorban a két főszereplőnek, és az elbeszélés feszességének tulajdonítom. Weigler Bettina Anna alakítja a mikve tulajdonosát, Shoshanát. Bár Shoshana empatikus és barátságos, mégis teljes alárendeltségben él a hittel szemben, és ezt beosztottjától is elvárja. Hogy az előadás kicsengése miért olyan drámai és megrázó, az elsősorban a színésznőnek köszönhető: játéka akkor csúcsosodik ki, mikor magára hagyva a mikvében kénytelen szembesülni azzal, hogy bár bízik a hitében, mégis Shirának volt igaza – mikor felismerte, hogy ez a hit nem magyarázhatja az erőszakot, és valóban van egy határ, ami után lépni kell.

Shira szerepében Czirle Fanny az újító erő, a cselekvő erő, aki nem nézi tehetetlenül, ami a környezetében történik. Kilép a hagyományos női szerepből, és ellene cselekszik hitének, amely csupán arra kárhoztatja, hogy gyermekeket szüljön. Kezdetben még halk szavú, aki még a munkakezdésre sem képes beérni. Ám a színésznőnek is azok a pillanatok állnak jobban, amikor Shira magából kivetkőzve küzd önmagáért és nőtársaiért. Shira karaktere nem csupán egyetlenegy hölgyet szimbolizál, inkább a női társadalom vágyálmát, hogy egyenrangúan kezeljék őket.

13219584_1174873845858526_1580530822_n

Fotó: Pécz Roland

Az előadás sok hiányossága a hosszából adódik. 40 perc közel sem elég arra, hogy kényelmesen és célorientáltan kibonthassuk az interpretációnk üzenetét, bármi is legyen az. Bár a rendező csupán részleteket mutatott be a műből, biztosan állítható, hogy ez az elgondolás boldogan kitett volna egy hosszabb időtartamot is, mert a drámai vonal néhány üresjáratú jelenetváltásától eltekintve érdekfeszítő volt. Ha csupán Shira történetére és megformálására koncentrálunk, egyértelmű, hogy ennek a felépítésnek is több időre lett volna szüksége. A karakter túl hirtelen és túl gyorsan válik csendes „katonából” a reformáció hírnökévé, ami bizonyos fokig hirtelen és irreális, de az adott időkeretek között mozgó darab nem tudott több időt nyújtani erre. Ebben a koncepcióban Shirának muszáj volt akkor és ott „meghasonulnia”.

Az előadás erős pontja a technikai eszközökben is rejlett. Különösen jót tett a történetnek az alulról komponáltság: a szereplőket sok esetben alulról világították meg. Az árnyékokkal és a fénnyel való játék kiválóan megteremtette a történet hangulatát, gondoljunk csak a medencébe lépésre – amit szintén témahűen támogattak a gondosan kiválogatott zenei betétek is.

13187723_1174873852525192_701164438_n

Fotó: Pécz Roland

Ez a Mikve azonban nem csupán az elgondolás miatt tetszett. Mindig csodálatos tanúja lenni annak, amikor az alkotók alázatosak a művel és a színházművészettel szemben. Ez jelenti a színházcsinálás alapját, amire remekműveket és elgondolkodtató előadásokat lehet majd felhúzni. A Mikve az alkotók szakmai fejlődésében pedig mindenképpen egy ígéretes lépcsőfok.

Szereplők

SHOSHANA – Weigler Bettina Anna
SHIRA – Czirle Fanny
Közreműködik: Balogh Eszter

Alkotók

Konzulens: Tóth Miklós
Rendezte: Pécz Roland

Casting csodák: híres színészpárosok

A castingosok érdemeit nem valami gyakran szoktuk hangoztatni, pedig nem kis munka van abban, hogy kiválasszák a legmegfelelőbb színészeket és színésznőket egy-egy szerepre. Nem véletlen tehát, hogy egy jól bevált párosításból később barátság vagy adott esetben „tradíció” lesz. Olyan színészpárosok szerepelnek az alábbi listán, akik több filmben is együtt játszottak, és a munkakapcsolat mellett a barátság is összeköti őket.

Ginger Rogers & Fred Astaire

Ginger Rogers és Fred Astaire neve olyannyira összefonódott és elválaszthatatlan egymástól és a musical műfajától, hogy még közös Wikipédia cikkellyel is rendelkeznek.

Közös pályafutásuk az 1933-as Flying Down To Rio című zenés-táncos filmmel vette kezdetét, majd ezt követően olyan kasszasikerekben játszottak együtt – és táncukkal varázsolták el a nézőket – mint a Frakkban és klakkban (Top Hat) vagy a Táncolj velem (Shall We Dance).  Utoljára 1949-ben vállaltak közös munkát a Táncolj a Broadwayn! (The Barkleys of Broadway) című musicalben.

ginger_fred

Ginger és Fred a Swing Time (1936) egyik jelenetében

Kate Winslet & Leonardo DiCaprio

Nyilvánvalóan mindenkinek a Titanic ugrik be róluk először, és jól is van ez így, hiszen James Cameron nagyszabású 1997-es filmje az, amelynek köszönhetően kezdetét vette közös „pályafutásuk” és barátságuk.

Legközelebb 2008-ban játszottak együtt A szabadság útjai című Sam Mendes-filmben, és hasonlóan a Titanichoz, ezzel a filmmel is taroltak. Ők ketten valószínűleg bármit képesek lennének eljátszani.

leo_kate

Leo és Kate az 1998-as Golden Globe-on

Kristen Stewart & Jesse Eisenberg

A fiatal színészek először a 2009-es Adventureland – Kalandpark c. filmben játszottak együtt. Ezt követően kissé eltérően alakultak karrierjeik: míg Kristen Stewart eltévelyedett az Alkonyat-filmek útvesztőjében, addig Jesse Eisenberg sikert sikerre halmozott (Zombieland, Social Network – A közösségi háló, Szemfényvesztők – csak hogy pár címet említsek).

Ám szerencsére Miss Stewart is visszatért megérdemelt helyére az elmúlt pár évben, és zökkenőmentesen veszi az elé állított színészi kihívásokat (pl.: Sils Maria felhői vagy Megmaradt Alice-nek).

A páros legújabb közös produkciója az idei cannes-i filmfesztivál egyik várva várt filmje, Woody Allen Café Society című alkotása, tavaly pedig a BeSZERvezve című akció-vígjátékban láthattuk őket. Kíváncsi vagyok mikor „nőnek ki” a tini-fiatal felnőtt szerepekből, és láthatjuk őket egy A szabadság útjaihoz hasonló, húsbavágó drámában.

Cafe-Society-620x411

Jesse Eisenberg és Kristen Stewart Woody Allennel a Café Society forgatásán

Jennifer Lawrence & Bradely Cooper

Jennifer Lawrence és Bradley Cooper gyakorlatilag együtt futottak be a Napos oldal című David O. Russel-alkotással – a rendező azóta nem is készített filmet nélkülük (Amerikai botrány, Joy). Jennifer Lawrence a Napos oldal-beli alakításának köszönhetően megkapta élete első Oscar-díját, Cooper pedig azóta is rendszeresen megtalálható a jelöltek között, bár a szobrot eddig még nem érdemelte ki.

A Russel-filmeken kívül még egyszer, Susanne Bier dán rendezőnő drámájában, a Serenában játszottak együtt. A film elég nyögve nyelősen készült el, több akadály is felmerült a forgatás során, ami sajnos meg is látszódik rajta, így valószínűleg nem ez marad a legemlékezetesebb Lawrence-Cooper film.

Serena-Jennifer-Lawrence-Bradley-Cooper

Bradley Cooper és Jennifer Lawrence a Serena forgatásán

Nektek kik a kedvenceitek?

A fotós kételye

Pokorny Liának van egy rendkívül mély és megrázó monológja a Pillanatfelvételben, ami számomra összefoglalta, hogy miért érdemes megnézni ezt az előadást. Lia, aki a darabban egy háborús övezetben megsérült majd hazatért fotóst alakít, egy piac mellett történt robbantásról beszél. Mikor a tragédia megtörtént, ő egyből odarohant, hogy dokumentálja az eseményeket. Egy helybéli asszony azonban, védve megannyi társát, akik pillanatokkal előtte vesztették el gyermeküket, megpróbálja elküldeni a helyszínről a fotóst, hogy ne fotózza a szenvedésüket. Ez a belső konfliktus számomra az előadás katalizátora. Tud-e változtatni egy fotós az eseményeken? Vagy csupán az a feladata, hogy eljuttassa üzenetüket a békében élő embertársaik számára? 

13173575_233092333727077_8743366929500921500_o

Fotó: Kiss Kriszti

A Pillanatfelvétel éppen az a kategória, amelyhez nem kell grandiózus körítés, mert a darab esszenciája teljességgel elviszi hátán az egész előadást. A sebesült fotós hazatér óvó és féltő kedveséhez, aki a rehabilitáció során felkínálja neki a kényelmesebb és nyugodtabb családi életet. Emiatt azonban a főhősnő ellentétbe kerül önmagával, és hiába próbálkozik alkalmazkodni az átlagos családi élethez, képtelen elviselni a nyugalmat és a front végül hazahívja. Történetük előzményéről videókon keresztül értesülünk, ami a darabban prezentált zenei betétekkel egyetemben kitűnő módja, hogy a történet hangulatát megteremtsék. Ezzel, pár pillanatra bár, de mi is a távoli front közelébe kerülhetünk.

13116273_233096627059981_33464373153547744_o

Fotó: Kiss Kriszti

A darab kiválóan mutatja be a történetben megjelenő ellenpólusokat. Azt, hogy miért nem képes ugyanolyan nyugodt családalapításra adni fejét a kalandkedvelő pár, mint közeli barátaik. A fotós tökéletes ellentéte a cserfes fiatalasszony, akit Földes Eszter testesít meg könnyedén. Az ő fellépésének hibátlanságát éppen az adja, hogy csak annak a karaktere lehet ennyire kellemetlenül naiv, aki színésznőként jól csinálja a dolgát.  A fiatal, békében és kényelemben élő lány képtelen megérteni és elfogadni azt az életmódot, ami a fotósnő életének értelmét adja. Pokorny férfias fotósnője viszont nem tud nem abban a világban létezni, amire párja olyannyira vágyik.

Ez persze hamarosan válaszút elé állítja kapcsolatát újságíró szerelmével. Bereczki Zoltán írója legalább annyira vonzódott a szenvedélyes front világához, mint párja, azonban miután tanúja lett egy szörnyűséges halálesetnek, idegösszeomlást kapott és hazautazott. Onnantól kezdve számára a front borzalmát és az olyan jól eső rettegést horrorfilmeken keresztül adagolja magának. Bereczki karaktere is rendkívüli alanya lehetne a vizsgálatnak: a színész ismét bebizonyítja, hogy prózai szerepben is tud meggyőző lenni. Visszafogott és gondoskodó a párkapcsolatban, ám konfliktushelyzetben felszínre törnek valódi érzései. Olyankor a jóképű és kedves Jame félelmetes, és igenis képes arra, hogy megvédje önmagát – még szerkesztőjével szemben is, akit Seress Zoltán alakít.

13147466_233097537059890_300158515624209873_o

Fotó: Kiss Kriszti

Pokorny karaktere sokáig küzd, hogy távol maradjon az eseményektől, és ne viselje meg őt lelkileg a háború borzalma. Ám hamarosan kiderül, hogy út közben igenis magával sodorta őt egy-két pillanat. A baleset ellenére végül a szenvedélyét követi tovább: számára előrébb való a világ tájékoztatása a borzalmakról, mint a halál nagyon is valós közelsége. Az ő története valahol túlmutat azon a racionalitáson, ami az esetek többségében az életet vezeti, de pontosan emiatt annyira megindító. A színésznő előadásában kap csak igazán hitelt a fotós története.

A Pillanatfelvétel egy kortárs történet: olyan kérdést vet fel, ami nem csupán a mű keletkezésekor volt aktuális, de most is, az Átrium Film-Színház színpadán. Horgas Ádám eredeti és kiváló módon dokumentálta ezt a történetet. Rendezése egy fontos és erős előadás, amely számomra álláspontokat volt képes megváltoztatni. Olyan emberi szenvedélyekről mesél, amelyek útjába nem állhat semmi, olyan kapcsolatokról, melyek építenek, majd a helyes irányba igazítanak. A fotózásnak nagy ereje van és képes szembesíteni a szenvedésekkel, de egy színdarab legalább olyan meggyőzően tud beszélni emberi kapcsolatokról és nehéz döntések meghozásáról.

Szereplők

Sarah Goodwin: Pokorny Lia
James Dodd: Bereczki Zoltán
Richard Ehrlich: Seress Zoltán
Mandy Bloom: Földes Eszter

Alkotók

Fordította: Zöldi Gergely

Maszk: Rausch Bernadett
Zene, videó: Horgas Ádám
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmez: Holdampf Linda
Rendező munkatársa: Kántor Nóra

Rendező: Horgas Ádám

5 érv a hétvégi kirándulás mellett

Valamiért rám tört a nosztalgia, és elővettem a középiskolás fotóimat, és mint kiderült, a szabadidőm felét sulis kirándulásokon töltöttem – hozzátartozik a történethez, hogy biológia szakos voltam, és az osztálykirándulásaink konkrétan terepgyakorlatként funkcionáltak. Ám a gimi óta nem vettem részt “szervezett” kiránduláson, és rájöttem, hogy ez nagyon rossz dolog, mert rengeteg jó dologgal jár egy kis túrázás, erdei séta. Álljon most itt 5 ok, amiért a tavaszi hétvégéket kirándulással kellene tölteni:

  • Vissza a természethez!

Jean-Jacques Rousseau gyakran ismételgetett sora bár nem a kirándulásra vonatkozik, ám mégis kiváló csatakiáltásként szolgálhat az erdő bevételéhez. Figyelem, meditációs gyakorlat következik! Szakadjunk le egy kicsit a modern technológiáról, és szívjunk egy kis friss levegőt – mindenkinek szüksége van egy kis mentális felüdülésre. Már egy-két óra a szabadban teljes feltöltődést eredményezhet.

boho_ret

Bohó-rét a Zemplénben

  • Első az egészség

És a túrázás az egyik legjobb dolog az egészség megőrzésére. Nem olyan nagy fizikai kihívás, mint mondjuk a falmászás, de egy erdei séta során is kellemesen elfáradhat az ember, megmozgatva végtagjait. Ja, és igen, a már emlegetett friss levegő… De, ha nekem nem hisztek, itt egy lista, amiben szerepel, hogy mi mindenre van jó hatással a túrázás.

eger

Osztálykiránduláson a Bükkben

  • Csapatépítés

Kirándulni csapatban az igazi, még akkor is, ha csak csöndben baktatunk egymás mellett. És ha eltévedünk, legalább rá lehet fogni valakire. Vagy megerősíti az összetartást. Nyert ügyünk van mindenféleképpen.

tatra

Ez a kép azután készült K.-ról, hogy eltévedtünk és meglettünk

  • Hasznosan töltött szabadidő

Egyrészt: ismerd meg kis hazádat, másrészt: ismerd meg a vidék élőlényeit! Rengeteg gyönyörű erdeje van Magyarországnak, az én legkedveltebb úti-céljaim a Vértes és a Zemplén, de Dobogókő vagy a Pilis is rengeteg látnivalóval szolgál.  Tapasztalatból mondom, hogy egy-egy gomba- vagy faféle beazonosítása elképesztő eufóriát tud okozni – pláne helyes tipp esetén.

mecseknadasd

Mecseknádasd környékén

  • Móka

Kirándulni testi-lelki feltöltődés, és egyben az egyik “legpénztárcabarátabb” szórakozás is. Így azt ajánlom mindenkinek, hogy kapja fel a kutyát, csapjon hozzá pár barátot, és irány a természet! Garantált kikapcsolódást mindenki számára.

lampazas

Lámpázás a Zemplénben