A hit színháza

Sorsszerűnek hat a pillanat, amikor a saját szenvedélye egy valószínűtlen helyzetben is rátalál az emberre. Az esetek többségében az ember keresi a lehetőségeket, hogy elérje, és nem a szenvedélye keresi meg őt. Ha mégis létrejön ez a párját ritkító szituáció, az író természetesen meghajol az akarat előtt és igyekszik a legőszintébb beszámolót kihozni az eseményből.

Ez történt meg velem a hétvégén, mikor Csillaghegyre látogattam az India varázsa fesztiválra a Haré Krisna Oktatási és Kulturális Központba. A neves eseményeken közelebb kerülhettünk az indiai kultúrához, megismerkedhetünk a Krisna-tudattal, és számos játékos programon tanulhattunk lelkünk fontosságáról. Lelkesen vettem tudomásul, hogy a programban számos színielőadás megtartása is szerepelt, amelyek közül csupán az A.C. Nátaka DrámacsoportAz utolsó busz” című darabjának megtekintésére volt alkalmam.

Mindig is úgy vallottam, hogy a színházlátogatás lelki táplálkozás, feltöltődés és egy remek lehetőség arra, hogy még többet és még mélyebben tanulhassunk az életről magáról. Ebben a tekintetben az a legelőnyösebb, ha minél több műfajban kipróbálja magát az ember és minél több területét szemrevételezi a művészeti ágnak – és ha mindezekből a legjobb esetben van hajlandósága arra, hogy tanuljon a színpadon megelevenedő életből. Szakmailag és emberileg egyaránt.

Márpedig az indíttatás, hogy próbát tegyenek velünk és megismertessenek minket a hitükkel, mindenképpen sikert ért el. Az utolsó busz kiválóan összegezte a hit esszenciáját, mindezek mellett számos, színház-művészetileg elengedhetetlen elvárásnak eleget tett. A rendezésért felelő Rumjána Genadieva és Moldvai Kiss Andrea olyan szimbólumot találtak anyagias és élvhajhász világunk tükrözésére, amely kiváló kontrasztot képezett a Krisna-tudatúak tiszta és magasabb célt szolgáló ideológiájának.

A darabban egy fiatal szerzeteslány véletlenül (vagy mint tudjuk, korántsem ok nélkül) lekési a buszát, így kénytelen behúzódni egy közeli fogadóba. Az elhagyatott helyen azonban csak a fogadó tulajdonosát találja. Hamarosan kiderül, a helyszín nem véletlenül üres, a férfi ugyanis vámpír, és természetesen megpróbálja megtámadni a fiatal lányt. Azonban a szerzetes hitének pajzsa olyan erős, hogy a vámpírt először eltaszítja, hamarosan azonban mélyen el is gondolkoztatja életének boldogtalanságáról.

Egyértelmű, hogy a hasonló célzattal megalkotott előadások inkább tanmesék, mint klasszikus színi előadások, ám az alkotók képesek voltak ötvözni a két vonalat, ezzel pedig rendezésük szinte bármely érdeklődő számára szórakoztató, és egyben mélyen tanulságos lehet. Mindenképpen elgondolkodtató volt a felismerés, hogy vámpírunk nem csupán önmagát, hanem a mai társadalom jelentős részét is képviseli.

Ő az, aki mindent egyből magának akar, mindig elvesz, de sosem ad, szinte belefojtja magát az élvezetekbe, közben pedig képtelen rájönni, hogy nem a valódi boldogságot áhítja, csupán annak árnyékát, ami csupán rövid kielégülést képes nyújtani. Csodálatos az a hit, ahogy ez az ideológia bízik abban, hogy a világ meggyógyítható. Hogy a vámpír, ha nem is talál boldogságot biztosan (legalábbis nem tudhatjuk), de képes rálépni arra az útra, ami a kiteljesedés felé vezeti majd őt. Ezt a koncepciót pedig elsősorban nem rendezői meglátás, hanem emberi meggyőződés hajtja. Ez az, amitől olyan erős és hiteles lett a végeredmény.

14022101_1267833546563141_4905739883176766896_n

A szerző a szereplőkkel

Vámpírunk nemcsak azért volt meggyőző, mert okkal van felruházva, hanem mert Gajárszki Gergely hozta életre. Megjelenését és színpadi létezését nemcsak a kiváló atmoszférát teremtő jelmez és a találóan megírt szövege tette különlegessé, hanem az, amit ebből a kettőből ő maga megalkotott. Kitűnő tükröt tartott nekünk, ám nem drámai és kenetteljes, inkább egyenes, néha pedig humoros módon. Ettől vált az előadás kulcsfigurájává, akit az érkező szerzeteslányt alakító Szilaj Péterné képes volt egy jobb útra terelni. Ő testesítette meg a bizalmat és a hitet önmagát, amely nem habozik segítő kezet nyújtani, és a fény felé vezetni a tudatlanokat.

Az ilyen erős és mély üzenettel bíró előadáshoz az esetek többségében nincs szükségem arra, hogy nagy díszleteket láthassak. Hiszen sokkal fontosabb a darab tartalma, mint a díszcsomagolása. (Bár tény, hogy a díszleten belengő műanyag pókocska telitalálat volt!) Bőven elég volt csupán tehát a vámpír ötletesen megrajzolt hajlékában időzni, és tanulni az életről.

A hit színháza mindenképpen egy különleges szelete a színes palettának, amely kevésbé szakmai cizelláltságot, inkább emberi kíváncsiságot és lelki nyitottságot követel meg. A csodálatos az egészben – akármilyen szakmáról beszélünk is -, hogy karriert is csupán olyan alapokra lehet építeni, amelyek stabilan állnak és erős meggyőződéssel lettek lefektetve. Így ez a darab is elsősorban abban segített, hogy emberileg nagyobb türelemmel és alázattal álljak hozzá ahhoz a munkához, amit életem végéig szolgálni szeretnék. Ez az oka annak is, hogy számomra a darab megtekintésében sem az volt az elsődleges cél, hogy szórakozzam, hanem, hogy az előadásban alázatosan prezentált hit megismerésén keresztül nyitottabb, kíváncsibb, és jobb emberré váljak. Az a színdarab pedig, amely ilyen gondolatokat képes ébreszteni, mindenképpen csodálatos erővel bír, és a színházművészet kiválóságát támasztja alá.

Szereplők

Vámpír – Gajárszki Gergely (Gaura-Gopál Dász)
Szerzetesnő – Szilaj Péterné (Gandharvika préma Dévi Dászi)

Alkotók

Rendezte: Rumjána Genadieva (Rúpamati Dévi Dászi)  és Moldvai Kiss Andrea

Hogyan éljük túl a nyári színházi uborkaszezont? – BNYF benyomások

Nehéz napok virradnak a színházszeretőkre a nyár kezdetével. Ezt az időszakot az igazi színházőrült legszívesebben két pillanat alatt átugorná, hogy újra a kultúra paradicsomába kerülhessen. Ebben a hiátusnak keresztelt időszakban bezárnak a színházak kapui, a csalódott szerelmesnek pedig más megoldást kell keresnie, hogy elvonási tüneteit enyhítse. Idén szerencsés módon ez a kutatás rövid időt vett igénybe: ugyanis belevetettem magamat az illusztris Budapesti Nyári Fesztivál forgatagába.

Hogy a „forgatag” kifejezés nem túlzás, leginkább azzal támasztanám alá, hogy valószínűleg a legválogatósabb ismerősöm is találna fogára valót ebben a művészeti dzsungelben. Itt nem csupán a színház kedvelői barangolhatnak kedvükre a különböző zsánerek között, de az is megtalálja kis kedvencét, akit inkább a zene vagy az opera világa kötött gúzsba.

Fotó: Szabad Tér Színház / Budapesti Nyári Fesztivál

Valójában ez az a tulajdonság, ami miatt relevánsnak tartom a Nyári Fesztivál létezését. A fesztivál színielőadásokért felelő szegmense nem csupán a színházfüggőket hivatott életben tartani a nyáron, de igyekszik szakmailag hozzáértő módon összefogni egy maroknyi budapesti és vidéki előadást, amellyel a szakma széles skáláját tárják a nézők elé. Hogy ez mennyire sikeres, természetesen immáron szubjektív meghatározás kérdése, ám a szándék, amellyel az egész program indul, nemes indíttatású.

A válogatás véleményem szerint korrekt. Számos közönségkedvenc és igen elismert alkotás kerül színpadra, amellyel egyaránt szolgálják ki a szakmailag cizellált és a szórakozásra vágyó réteget is. Természetesen mindez sajnálatos módon nem predesztinálja azt, hogy az alkotás valóban elnyeri tetszésünket. A fentebb említett forgatag képe magában hordozza azt is, hogy nem minden a szájunk íze szerint való. Mindazonáltal érdemes leszögezni, hogy az éppen célul kitűzött sokszínűség az oka annak, hogy az egyensúly megtartható, és az ember elismerő biccentéssel távozik az előadás többségéről. Meggyőző előadásokból nem volt hiány, de olyanok is felkerültek a színes palettára, amik inkább negatív benyomást keltettek bennem.

Fotó: Szabad Tér Színház / Budapesti Nyári Fesztivál

Remek választás volt meginvitálni a londoni Globe Színház művészeit, akik A két veronai nemes című darabot adták elő a közönségnek. Ez valódi nyalánkság volt a művészetszeretőknek és újdonság az egynyári színházlátogatónak is: belátást engedett a külföldi színházcsinálás mikéntjébe, kiváló angol színművészeket prezentált egy majdnem egzotikus hangulatú előadás keretein belül. Maga az előadás erősen újszerű koncepcióval dolgozott, ami csak körültekintően fogyasztható és emészthető, az élmény azonban egyedi – és tapasztalatnak sem utolsó.

Itt mutatták be az Evita musicalt is július közepén. Nagy elvárásokkal érkeztem, amiket sikerült megugornia a kitűnő szereposztással felturbózott előadásnak. Radnay Csilla Eva Perónként egyik legjobban átélt alakítását nyújtotta, amit csak még hitelesebbé tette Egyházi Géza játéka, és Sándor Péter egészen lenyűgöző színpadi létezése. Az Evita a nagyszerű zene és még nagyszerűbb színészet találkozásának kiváló példája volt számomra.

Fotó: Szabad Tér Színház / Budapesti Nyári Fesztivál

Ezért is vált igazán kiábrándítóvá a fesztivál bemutatója, a Shakespeare királynője. Az előadás elkövette az egyik legelemibb hibát, amely során szinte láthatatlan falat húzott nézők és szereplők közé – ennek egyaránt lehet oka, hogy a darab szerény véleményem szerint nem való nagyszínpadra, egy kisebb térben jobban magára találna. Ám valószínűleg még ez sem mentené meg a koncepció és a szöveg teljes bukását. Működésképtelen volt az előadás hangulata, nem ragadott magával a kor varázsa, a dialógok kizökkentően hatásvadászok próbáltak lenni, és ezt Udvaros Dorottya szintén csalódást keltő alakítása sem volt képes feledtetni.

A fesztivál másik bemutatója az Így szerettek ők színházi adaptációja volt, amely Nyáry Krisztián művét olvasztja egy irodalmi koncert és színházi előadás formájába. Kőváry Katalin rendezése habkönnyű, mégis érzékeny történetszálaknál kellően drámai, amely során fejet hajt költőink nagysága előtt. Az előadás koncepciója hatásos és magával ragadó: még az sem volt képes unalomba fojtani, hogy Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter visszafogottabb alakítással hitelesebbek lettek volna a színpadon.

Fotó: Szabad Tér Színház / Budapesti Nyári Fesztivál

Az Orlai Produkciós Iroda előadásai igazi felüdülést jelentettek. Kiválóan képviseltették magukat mind a Várj, míg sötét lesz és mind a Mindent Éváról című előadással is, ami a Belvárosi Színház esszenciáját hozta el a szabadtéri színház látogatóinak. A szórakoztató és az elgondolkodtató színház tökéletes példája az, amit Orlaiék a nagyérdemű elé tárnak.

A fesztivál érdeme, hogy más műfajban is képes maradandót alkotni. Jó kezdeményezés volt az Oscar/Zene szimfonikus filmzenekoncert, amely olyan alázattal és hozzáértéssel keltette életre Oscar-díjas filmek hanganyagát, amely nem hagyott szemet szárazon. Koncertek és valódi showműsorok tekintetében azt bizonyosan el lehet mondani a fesztiválról, hogy a válogatás igényes és közönségbarát.

A Nyári Fesztivál immáron egy kellemes svédasztal képében él bennem. Hiszen való igaz, aki kultúrára vágyik, csupán ott vesztheti el türelmét, hogy melyik izgalmasnak ígérkező produkciót válassza ki aznap estére. Ilyen nagy válogatás esetében természetesen lehetetlen mindenkit meggyőzni, ám a fesztivál elképzelése dicséretreméltó, a jövőre nézve pedig rendkívül ígéretes.
Kiemelt kép: Pál Zsófia

Ezeken a színházi bemutatókon biztosan ott leszünk

Az emberek többsége összerezzen, mikor egyenesen közlik vele, hogy hamarosan vége a nyárnak és egyre közelebb van a szeptember, a hozzánk hasonló színházőrültek számára azonban ez az a pillanat, amikor valóban megnyílik a Kánaán. A kezdésig azonban az embernek nincs más dolga, mint átgondolni az előző évad tapasztalatait, és papírra vetni a következő év legígéretesebb bemutatóit.

Az idei listámból lehetetlenség volna kihagyni az Egy őrült naplóját (szeptember 24.), amelyet már féléve tűkön ülve várunk. Nem is találhattak volna megfelelőbb színészt a szerepre Keresztes Tamásnál, aki már számos esetben bizonyította számomra, hogy kifejezetten természetesen mozog az átlagostól messze eltérő emberek bőrében, és mindezt olyan jól teszi, hogy előadása hiteles és megindító lesz. Az őrültségben pedig az esetek többségében megdöbbentően nagyobb rendszer van, mint egy normális lelkiállapot vázolásában. A szegedi Thealter fesztiválon már bizonyított az előadás, hozzánk szeptember végén érkezik.

ORULT_A2_JURANYI_nezokep_4

A Katona József Színház első bemutatója a Terror (október 8.) című előadás lesz. Az előadást Dömötör András állítja színpadra a Kamrában, amely rendkívül érdekes és aktuális kérdéseket kíván feszegetni. A történet szerint egy utasszállítót eltérít egy terrorista, a fellegekbe emelkedő vadászpilótának pedig döntenie kell, hogy lelövi-e a gépet, fedélzetén 164 emberrel, vagy hagyja, hogy a gép becsapódjon egy stadionba, ahol hetvenezer ember tartózkodik. Egy vadonatúj darab moralitásról, emberségről, és a legnagyobb hatalomról, amely most egyetlenegy ember kezében van.

A Vígszínházban is folyik a munka: ősszel egy valódi klasszikus elevenedik a színpadon, Dés-Grecsó-Geszti triumvirátusa ugyanis színpadra állítja Molnár Ferenc regényét, A Pál utcai fiúkat (november 5.). A történet egy zenés játék keretében kerül elmesélésre, Rácz tanár urat Fesztbaum Béla alakítja majd, a kis Nemecsek pedig Vecsei Miklós lesz. Minden bizonnyal egyedülálló este elé nézünk, meglátjuk, hogyan sikerült elmesélni Bokáék történetét és átadni magyar irodalmunk egyik legfontosabb művének esszenciáját.

fff

Znamenák István ismét megmutathatja tudása legjavát, monodráma készül ugyanis főszereplésével az Örkény István Színházban. A művész Eörsi István börtönmonológját (október 21.) fogja előadni, amelyet Bagossy László rendez majd. A forradalomban betöltött szerepéért ült közel négy évet az író, aki fogva tartásának éveiről mesél Emlékezés a régi szép időkre című művében. A teátrum ezzel a különleges előadással emlékezik majd meg a forradalomról, október 23-án is.

Listám egyik másik sarkalatos pontja a Centrál Színház bemutatója, a My Fair Lady is (szeptember 30.). Puskás Tamás rendezi a jól ismert történetet, amelynek középpontjában a férfi és a nő örök harca: a szegény virágáruslány és a különc nyelvész kapcsolata és közös útja minden bizonnyal érdekfeszítő lesz a színpadon, főleg akkor, ha a főszerepekben Tompos Kátyát és Alföldi Róbertet láthatjuk.

13590360_1343776188985344_717292134073463355_n

Fotó: Horváth Judit

Sűrűn fogjuk látogatni a Radnóti Színházat is. Ifj. Vidnyánszky Attila is rendezni fog a teátrumban, László Zsolt főszereplésével az Iván, a rettenet c. Bulgakov művet (október 16.) láthatjuk majd. A fiatal rendező korábbi munkáit szemrevételezve kétségtelenül fontos nyomon követni pályáját. A teátrumban dolgozik majd Alföldi Róbert is, aki a kanadai dráma világába kalauzol majd bennünket. A Futótűz c. előadást jövő év elején mutatják be.

De nemcsak színdarabok bemutatóit várjuk nagy lelkesedéssel. A következő színházi évad elején ismét megrendezésre kerül a Színházak Éjszakája, immáron ötödik alkalommal (szeptember 17.), amelyet egyetlen valamirevaló színházkedvelő sem hagyna ki. Az est minden bizonnyal nagy lendületet ad majd a következő évadnak: sok izgalmas és rendhagyó esemény tanúi lehetünk, a választék pedig hatalmas, ugyanis közel 30 színház programjaiból választhatunk majd.

szinhazak-ejszakaja-2016-jegyek

Bár sok figyelemfelkeltő bemutató elé nézünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy milyen nagyszerű előadások születtek az előző évadok során. Ezeket az darabokat még mindig  nagy örömmel ajánlom a kedves Olvasóknak:

Kortárs Kereső: Mráz Lilla

A Kortárs Kereső a hazai feltörekvő tehetségek bemutatásával foglalkozik, akik aztán hétről hétre egymásnak adják a bemutatkozás lehetőségét.


“Most még csak érzésből dolgozom, de minden egyes munkával tapasztalok és fejlődöm.”

kk_mrazlilla_portfolio2

KultOn.hu: Miért kezdtél el művészettel foglalkozni?

Mráz Lilla:Az alkotás mindig is része volt az életemnek valamilyen formában. Édesapám fotósként dolgozik, édesanyám pedig keramikusként kezdte, mikor gyerekkoromban Etyekre költöztünk, s azóta is ez a munkája. Etyeken kezdtem el így hát én is művészeti iskolába járni textil és kerámia szakra, 10-től egészen 15 éves koromig. Ekkor még magamtól nem nagyon álltam neki szabadidőmben bármit is rajzolni vagy agyagozni. Inkább a gimnáziumi éveim során volt, hogy szünetekben (akár órán is) firkálgattunk, ez volt az első lépés egy azóta is tartó szenvedély útján. Érettségi után nem tudtam, mit kezdjek magammal, az utolsó pillanatban beiratkoztam egy 3 éves divattervezői OKJ-s tanfolyamra. Sikeresen el is végeztem, de nem érzem úgy, hogy ez lenne most az én utam. Azóta fotós családi vállalkozásunkban dolgozom (Fotó Mráz) a labor részlegen. Régi képeket, negatívokat archiválok, retusálok, és egyéb apróbb grafikai munkákat is megcsinálok. Emellett, ha marad időm, otthon szabadidőmben szoktam saját örömömre alkotni. Szerencsére adódnak megmutatkozási lehetőségek is, és volt, hogy nem csak vettek, hanem meg is rendeltek tőlem különböző munkákat.

mrazlilla_balna

© Mráz Lilla

KultOn.hu: Van kedvenc témád?

M. L.: Kedvenc témám nincs, de nagy vonalakban a természeti lények ábrázolása mozgat meg leginkább. Ezek lehetnek valósak vagy a fantázia szüleményei. A geometria, csillagászat is a szívem csücskei. A növényeket is nagyon szeretem, de most még inkább csak díszítő elemként használom őket.

KultOn.hu: Miből merítesz inspirációt? Vannak kedvenc művészeid?

M. L.: Idén a vízzel kapcsolatos dolgok inspirálnak, általában mindig az, ami az adott évben a kiállításunk témája Kapolcson, ahol az Artchaika Egyesület tagjaként állítok ki én is, idén hatodik éve.

Sok művész van hatással rám, mindig más. Tony Diterlizzi aki csodálatosan tudja ábrázolni a varázslatos lényeket; Beth Cavener szobrász és Katie Scott illusztrátor munkái is nagyon közel állnak hozzám, a múlt alkotói közül pedig Ernst Haeckel, René Lalique és M. C. Escher birtokolják a képzeletbeli dobogóm felső fokait.

mrazlilla_capricorn

© Mráz Lilla

mrazlilla_mohaleny

© Mráz Lilla

KultOn.hu: Melyik munkádra vagy eddig a legbüszkébb?

M. L.: Igazából mindig arra, ami legutóbb készült el, de az eddigi legnagyobb eredményem, hogy Winkler Róbert Nagyvárosi Természetbúvár című könyvének legújabb kiadásában én készíthettem el az illusztrációkat. Épp most jelent meg a könyvhéten.

KultOn.hu: Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak az agyagozásban?

M. L.: Az anatómiai pontosságot, és hogy mozgalmasságot is tudjak majd idővel belevinni a szobraimba. Mivel igazán nem tanultam szobrászatot sehol, nem könnyű a dolgom. Most még csak érzésből dolgozom, de minden egyes munkával tapasztalok és fejlődöm.

mrazlilla_csillagkepek

© Mráz Lilla

+1  Ki legyen a Kortárs Kereső következő vendége és miért?

M. L.: Jahan Matboo egyesületi társamra gondoltam rögtön. Pár éve költözött ide Magyarországra és akkor ismerkedett meg az agyaggal. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyit fejlődött, miket képes készíteni, és hogy mennyire produktív és alázatos a szakmával szemben.

Lilla honlapja: http://lillamraz.com/

(Jahan Matboo-val szeptemberben készítünk interjút – a szerk.)

mrazlilla_szaratan

© Mráz Lilla


Korábbi kortársak:

Vikingek titokzatos élete

Tavaly az Adriára utaztam, hogy felfedezzem Dubrovnikot, a Trónok harca forgatási helyszíneit kutatva, idén meg a messzi Északra vettem az irányt, hogy a vikingek titokzatos világát ismerjem meg.

Észak-Norvégiában, egészen pontosan a lofoten-szigeteki Borgban található az a Lofotr Viking Múzeum, amely immáron sokadik éve ad otthont a Viking Fesztiválnak, egyre nagyobb érdeklődésre adva okot. A fesztivál idén augusztus 3. és 7. között kerül megrendezésre, és rengeteg élménnyel várja a látogatókat, akik szép számmal részt is vesznek ezen a kulturális attrakción. Izgalmakra nagyon is van ok, hiszen a Viking Múzeum a fesztivál nélkül is nagyszerű program, igazi interaktív-múzeumélmény.

A Lofotr Viking Múzeum egyfajta “élő múzeumként” írható le, hiszen egy igazi viking házat és gazdaságot (lovakkal, malacokkal, tehenekkel és ültetvényessel) rekonstruáltak a területén – aki járt már a százhalombattai Régészeti Parkban, az most pontosan érti, hogy mire gondolok. Egész évben tartanak itt különleges programokat, karácsony környékén pl. viking lakomával várják a látogatókat, nyáron pedig könnyen a viking hajó evezőseként találhatjuk magunkat.

Na de nézzük, miből is áll a fesztivál! Van itt kérem minden, mi szem s szájnak ingere! Vásár, korhű ruhába öltözött személyzet, viking ételek, íjászat, lovaglás, workshopok, középkori játékok, kézműveskedés és még előadások is várják a szórakozni vágyókat. A Viking Fesztiválon tényleg minden korosztály találhat magának valami elfoglaltságot: tízéves unokaöcsém az íjászkodásban lelte örömét, anyukámat a Fehér Olaf feleségének életét elmesélő viking dalok fogták meg, én pedig a viking ruhadarabokat vettem szemügyre. Külön meglepetés, hogy magyar árusokba is belefutottunk. Pontosabban meghallottuk a magyar népmesék dallamait egy körtemuzsikán. De beszéljenek helyettem inkább a képeim, amelyeket a helyszínen készítettem:

A Lofotr Viking Múzeum

A rekonstruált viking ház és gazdaság

A rekonstruált ház belsejében megnézhetjük, hogyan éltek a vikingek

Szárított halak az éléskamrában

Tehenek a kertben

Processed with VSCO with a6 preset

A vásár

Processed with VSCO with a6 preset

A középkori Dolce&Gabbana

Processed with VSCO with a6 preset

Életkép a vásárról

Egy előadás képei no.1.

Processed with VSCO with a6 preset

Egy előadás képei no.2.

Egy előadás képei no.3.

Aki kedvet kapott a Viking Fesztiválhoz, az jövőre akár önkéntesként is részt vehet rajta, hiszen csupán nyelvismeret (nem feltétlenül norvég) és egy kis pozitív kisugárzás a feltétel.