punnany sajtó

Punnany Massif – Fel | Albumkritika

Bár Ricsipí és Qka MC szerint a magyarországi underground hip-hop aranykora a kilencvenes évek volt, azért így 10-15 évvel később is léteznek még olyan formációk, amik bőven fölé tudnak ugrani annak a bizonyos mércének. Ilyen a pécsi illetőségű Punnany Massif is, akiknek a napokban fog megjelenni negyedik albumuk, a Fel. Na, jó, ez az iménti mondat nem feltétlenül igaz: az album csak részben a negyedik, és… talán nem is igazán album.

A srácok titkos széruma valójában egy tripla album-főzet, melynek legelső apró kis esszenciáit érezhetjük most. A Fel-t tehát követni fogja még két másik, egy album és egy EP közé félúton beférő valami, amiknek azonban a címét még nem tudjuk. Talán Ki? Vagy Össze? Esetleg Keresztül? Erre vélhetően csak a megszámlálhatatlanul soktagú zenekar tud válaszolni.

Miként arra sem lehet egészen pontos választ adni, hogy hány dal található a lemezen. Digitálisan nyolc különálló, egymástól független bitrátákkal rendelkező fájlról beszélhetünk, azonban ebből kettőnek-kettőnek megegyezik a címe, így már csak hat. Igen ám, de az egyiknél az azonos cím ellenére van egy prolog szócska, ami zavaró tényező. Így végül, ha vesszük a dalok harmonikus átlagát, körülbelül 6, 65 darab dalt kapunk, ami természetesen semmit nem von le a teljes lemez értékéből, ez csak az önkifejezés egy újabb, nonverbális módja.

Viszont a Punnany Massif alapvetően a verbalitásból él, még akkor is, ha nem kevés instrumentum segíti a szószátyár fiúkat a nép jókedvének megteremtése érdekében. És a nép bizony szereti felkapni az ő dalaikat, elég csak a ma már himnusznak számító Élvezdre gondolni. Ünnepélyes költeményből pedig itt sincs hiány, a lemezen ugyanis két verzióban is megtalálható az idei Sziget Fesztivál hivatalos dala, a Szabadon. Ez mind “dallamvilágában” (ami ugye ebben a műfajban nehezen megfogható valami), mind zeneileg hajaz kissé az Élvezdre, ugyanakkor mégis ez kész, teljes, önmagában létezni képes művet kaptunk.

A valódi első szám – tudniillik a lemez az imént említett zeneszám rádió verziójával indul, ami még nem számít sorszámozott dalnak – valójában a Láttam már szebbet, egy szokásosan Punnany-s patriótadal. Azt követi a himnusz, majd egy olyan mű, mely a nyelvtani fortélyok Jeruzsáleme is lehetne. Ugyanis a következő költemény korántsem közömbös, alfabetikus alliterációi agyunk aljára is alásüllyednek, s szívünk széles szerpentinjeire szánt szavai – megbabonáznak. Na jó, nem veszem el a srácok kenyerét, inkább tovább is eveznék: Árnyék, ami egy szokásos rap témával, a életkereséssel foglalkozik, illetve egy népzenés társadalomkritika, Nem csak egyedül címmel. Az állítmányt pedig bátran tegye be a kedves olvasó az előző mondatba, ahova jónak látja.

Az utolsó – két – dal pedig Engedd el címen fut, ami így, egyetemistaként, főleg vizsgaidőszakban, viszonylag sokszor hangzik el ebben a szókapcsolatban. Természetesen a fiúk esetében nem az egyetemi vizsgákról van szó, nem úgy, mint nálunk. És ha már elengedtük a vizsgáinkat, mehetünk is a zenekar lemezbemutató koncertjére, ami egészen pontosan május 17-én a Budapest Park nevű helyen, a város legindokolatlanabb nevű közterületén, a Vágóhídon lesz. Legyetek ott!

Leave A Comment